Eljött június 10-e, az utazás napja! Mivel a gépünk 7:30-kor indult, jó korán kellett kelnünk: 4:00-kor csörgött az óra! Fannit fél 5-kor keltettük egy kis reggelire, hogy kész legyünk 5-re, amikor is Apu megint rendelkezésünkre állt, ráadásul Öcsi autójával, hogy beférjünk poggyászostól (megint köszi). Irány Schwechat, ahol Apu 6 körül "adott le" minket, valahogy így:
Persze tartottunk a repülőúttól Fanni miatt! Korán keltettük és fogalmunk sem volt, hogy bírja a több mint 2 órát egyhelyben, az elején és végén beszíjazva... Ráadásul ott motoszkált bennünk, hogy egy korábbi sérelem miatt a spanyol (beleértve a barcelonai) légiirányítók részleges sztrájkat hirdettek június 10-re is. Előző nap kérdezősködtem is az Air Berlinnél, de mondták, hogy minden rendben lesz!
Szerencsére minden félelmünk alaptalannak bizonyult! A gép pontosan indult és érkezett, Fanni pedig kifejezetten élvezte az utat, a landolást (ami elég keményre sikeredett) különösen viccesnek tartotta, kacagott közben! Aztán a reptéren beült a jól megszokott gyerekülésébe és "hazafelé" Cabrerába végül elnyomta az álom:
Aztán a lakásba érve hamar beállt a napirend, ebéd után pihi következett, majd mivel szinte közvetlenül a tengerparton lakunk, birtokba vettük azt is:
Fanni nagyon hamar belakta az új helyet, ebben szerepet játszott a konyha is, amit kollégáméktól kapott:
Még egy momentum segített hamar alkalmazkodnunk: mire a lakásba értünk, már volt Internet és WiFi, köszönet ezért a helyi IT-s kollégáknak! :)
Estére mindannyian megkönnyebbültünk, hogy a dolgok nehezén túl vagyunk: sikeresen ideköltöztünk, túléltük és kezdődik itteni életünk! Engem nem kellett álomba ringatni, viszont szegény Lányok szenvedtek: Fanni nem szokta még meg az itteni kisebb ágyát (120x60 cm az otthoni 140x70-hez képest) és egyfolytában csapkodta a rácsokat, amik meg a nyitó mechanizmus miatt jókora zajt csaptak. Ehhez jöttek az itteni hangosabb zajok a szomszédoktól, ráadásul itt később térnek nyugovóra az emberek... Szóval Mangó sem aludt jól, és azért én is sokszor felriadtam. Azóta a kiságyat elcsendesítettük, mi pedig jórészt megszoktuk a zajokat.
Másnap reggel már mentem is dolgozni! :)
