Régi adósságomat törleszteni jöttem vissza... Befejezetlenül hagytam a blogot, pedig már bő egy hónapja hazatértünk! Mentségemre szolgáljon, hogy pár hét volt csak hátra Karácsonyig, így a munka, valamint itthoni életünk "újraindítása" mellett az ünnepi készülődés is előbbre került a listánkon, mint a blog...

Legutóbb az autó felkészítéséről és a "menetrendről" írtam! Azóta sokminden történt, de tartottuk magunkat a tervekhez! November 26-án hazarepültünk a Lányokkal! Sikerült egy órás késést összehoznia a repülőgépnek, ráadásul Fanni délutáni alvásidejében utaztunk, de mivel már sokkal érdeklődőbb, az úton képtelen volt aludni. Ehhez képest egy kis hősként viselkedett, mert mindenféle hiszti nélkül teljesítette a távot! Öcsém hozott haza minket Schwechatról - hiszen a mi autónk még a barcelonai reptéren szunyókált... Nagyon fura (de jó értelemben) volt este a hideg, sötét, szeles, felújított Várkerületen kiszállni az autóból és felcipekedni a lakásunkba, ahol fél éve nem jártunk... Itthon voltunk!!! :)

Pénteken még Sopronban voltam, a nap futkosással telt - beszereztük a legfontosabb dolgokat a következő hétre Mangónak és Fanninak (az alapvető dolgokat Apu már elrendezte, mielőtt megjöttünk: fűtés bekapcsolása, kenyér, vaj, tápszer kislányunknak, stb...), valamint ajándékot spanyol kollégáméknak a sok segítségért!

Szombaton Öcsi újra segített: visszavitt Apuval a reptérre. Miután utoljára visszatértünk Cabrerába, ettünk egy jó kis tengeri ebédet a Palomaresben (Apu életében először :)).

Nekem vasárnap estig pakolás és szervezkedés volt a program, Apu vasárnap még felfedezett pár dolgot Barcelonában!

Hétfő reggel Apu mindent betetriszezett az autóba - olyanok is befértek, amikről nem gondoltam, hogy sikerül elhozni - igaz plafonig voltunk pakolva... Miután a maradék cuccainkat odaadtam a kollégámnak (ők megpróbálnak minél több dolgot eladni, hogy némi pénz visszajöjjön abból, amit berendezkedésre költöttünk), fél 8 körül elindultunk...

A terrorcselekmények miatt a francia határtól féltem a legjobban, hiszen egy rogyásig telepakolt, magyar rendszámos autóban ül két férfi... Ki mást akarnának kipakoltatni és átvizsgálni? Ráadásul a ruháink vákumzsákokban voltak... Ha ezt is ki akarják pakoltatni, akkor nem tudom, hogy tuszkolunk mindent vissza... Elhatároztam, hogy ragaszkodok hozzá, hogy hozzanak porszívót! :) Szerencsére erre nem lett szükség: valóban volt sorbanállás a francia határon, volt akikhez bekukkantottak (főleg furgonokba), nekünk azonban csak lazán legyintettek, hogy menjünk! Talán fél órát veszítettünk!

Megkönnyebbülten hajtottunk tovább, az örömünk azonban nem tartott sokáig... Francia barátaink ugyanis Montpelliernél teljesen lezárták az autópályát... Már a leterelésnél álldogáltunk fél órát, aztán amikor lejöttünk a pályáról, azzal szembesültünk, hogy sehol egy tábla, ami mutatná, hogy merre kell menni... Próbáltuk a legnagyobb forgalmat követni, de sikerült elvétenem egy sávot, így egyszer csak Montpelier külső kerületeiben szambáztunk... Itt még egy fél órát elkeverünk, mire visszajutottunk a kiindulópontunkra (a GPS persze folyamatosan a lezárás felé akart volna vinni). Nagyobb léptékű térkép segítségével meghatároztuk az irányt, hogy merre kéne mennünk a következő autópálya felhajtó felé... Közben egy magyar rendszámos Waberers kamiont is találtunk. Bíztunk benne, hogy ő is arra igyekszik mint mi és talán ismeri a terepet. Valóban arra ment, mint mi is terveztük, de ahogy elértük a megcélzott felhajtót, jött a következő pofáraesés... Még itt is lezárásba futottunk (valami nagy rekonstrukció volt folyamatban). Itt viszont már beálltunk a sorba... vagy 800 kamion közé, akik kis falvakon keresztül, sokszor 5 percekre megállva, néha lépésben haladtak a következő felhajtóig... Jó másfél órás araszolás után a GPS-en megláttam egy mellékutat, ahol súlykorlátozás miatt a kamionok nem mehettek át, a térkép azonban azt mutatta, hogy jó helyre vezet! Már annyira el voltunk keseredve, hogy nekivágtam, gondoltam rosszabb nem lehet! Apu szkeptikus volt, egysávos, lyukacsos úton "repesztettünk" a senkiföldjén... De megérte! Alig 5 perc után kibukkantunk egy normális úton, amiről pár száz méter után végre fel tudtunk hajtani az autópályára (ráadásul a megfelelő irányba :))! Sikerült 3 órát veszítenünk. Komolyan el kellett gondolkodnunk, hogy tudjuk-e tartani a tervet. Padovában foglaltam ugyanis hotelszobát, ha nem érünk oda, veszik a pénz... Viszont ekkora késéssel és fáradtsággal elég sötéten festett a dolog. Így aztán keményen hajtottunk és végül a tervezett este 7-8 óra helyett fél 11 felé értünk Padovába, de megcsináltuk! Az út többi része eseménytelenül telt, másnap, vagyis december 1-én, kedden délután 3 körül hazaértünk! Felpakoltuk a cuccainkat, Aput hazavittem Cenkre, az autót leparkoltam a mélygarázsba és nagyon megkönnyebbültem... Valóban itthon voltunk végre!

A hét többi napját még szervezkedéssel, vásárlással töltöttük, hogy minden úgy működjön, mint mielőtt elköltöztünk... Mint mondtam, elkezdtük a karácsonyi készülődést is, találkoztunk a legközelebbi rokonokkal... 7-én pedig újra a magyar cégnél kezdtem dolgozni!

Ez lenne hát a mese vége... Illetve persze még nincs teljesen vége, hiszen ez a pár hét nem volt mindenre elég! Rengeteg rokonnal, baráttal nem találkoztunk még, akikkel szeretnénk! Akad tennivaló az autóval is (pl a fényezés javíttatása), meg sok dolog, ami felhalmozódott az elmúlt időben és azt mondtuk rá, hogy "jó, majd ha már itthon leszünk, foglalkozunk vele"! Szóval tavaszig elleszünk ezzel! :)

Na és hogyan tovább? Ez a fél év nagyon tanulságos volt! Bepillantást nyerhettünk egy másik kultúrába, gyönyörű helyen élhettünk, kipróbáltuk, hogy meg tudjuk-e csinálni a költözést és az életet valahol egészen máshol - meg tudtuk! Kipróbáltuk, milyen távol élni mindenkitől, aki fontos nekünk... Arra jutottunk, hogy ez a kaland most nagyon szép volt, de ennyi elég volt... Itthon még most is olyan fura, hogy minden olyan könnyen megy (nem kell Activityzni cérnavásárlás közben, nem kell másra hagyatkozni, ha bármit intézni akarunk, tudjuk, mi, hogy működik - szóval sokkal kényelmesebb minden)! Ha lemegyünk az utcára, szinte biztos, hogy ismerőssel is összefutunk, a szeretteinkkel bármikor találkozhatunk... Otthon vagyunk! Tehát ha nem leszünk rákényszerítve (vagyis az életünk szabad és elviselhető marad Magyarországon), akkor a közeljövőben nem tervezünk hasonló költözést. A távolabbi jövő persze ismeretlen, bármi megeshet, de ha Mangó visszamegy dolgozni és Fanni elkezdi majd az ovit, egyre nehezebb lesz (lenne) egy hasonló kalandot kivitelezni...

Én persze a jövőben is utazgatok majd... Pár napokra visszalátogatok Barcelonába is, szerintem ezekről az utakról nem lesz érdemes itt megemlékezni, ha mégis, akkor majd írok 1-1 posztot! Aztán ki tudja, talán eljutok Japánba is... :) Addig is - remélem gyakran találkozunk azokkal, akiknek a leginkább szóltak ezek az írások! Köszönöm, hogy olvastátok! :)

Igen, akármilyen hihetetlen, letelt a fél év! A leköltözés ugyan jóval több szervezést igényelt, azért a hazaút sem lesz rutinfeladat! :) Már korábban elkezdtük a felkészülést, pár dolgot mesélnék erről is!

Az első dolog persze a repülőjegyek beszerzése volt! Ezek már hetek óta megvannak, a Család november 26-án fog hazarepülni! Utána Apuval visszareppenünk 28-án, hogy elrendezzük, amit a lakásban kell és utána hazavezessük az autót a cuccainkkal tömve... A tervek szerint december 1-én megérkezünk...

Az autót ugye május végén hoztuk le, szép időben, nyári gumikkal... Viszont november végén, december elején átkelni az osztrák Alpokon nyári gumival nem jó kombináció. Ha nincs szerencsénk és leesik egy kis hó, akkor már a rendőrök is sírva fakadnának, de mi sem akarjuk a biztonságot kockáztatni. Ezért téli gumi kell! Erre már gondoltunk a leköltözésnél is! Az eredeti terv az volt, hogy az otthon tárolt téli gumikat és felniket leszállíttatjuk egy ezzel foglalkozó céggel, majd a csere után a nyári gumktól megfosztott alufelniket (a nyári gumik a végüket járták már) vissza. Ez a móka azonban elég drága lett volna! Annyira, hogy jobb üzletnek tűnt, ha a nyári gumit itt ígyis-úgyis leadom, helyette pedig olcsó kínai téli gumit veszek, amit otthon a 2000 km futás után eladok (persze lehet a biztonság miatt károgni, de ez még mindig jobb megoldás, mint egy kopott nyári gumi szett)... Így is lett, beszereztem egy garnitúra Goodride téligumit :) (ez Barcelonában azért nem olyan egyszerű ám - természetesen maradt a webshop). Majd egy szerződéses partnernél lecseréltettem a nyári gumit erre. Azokat pedig otthagytam, hogy ártalmatlanítsák. Az első vicces dolog az volt, hogy ehhez 4 órára volt szükségük, ott kellett hagynom a kocsit. Másnap persze kiderült, hogy jóval drágábban dolgoztak, mint amiről szó volt, némi hőbörgés és alkudozás után azért egy jó drága kerékcsere lett a dologból, de legalább már csak félig rablás jellege volt, nem teljesen... De még így is jobb a helyzet, mint a felniutaztatással, ha a gumikat otthon sikerül eladni! (Apropó: ki venne 4 db 2000 km-t futott 225/45 R17 Goodride SW-608-as téligumit? :))

Amikor megnéztem a lakást, ahol ezt a fél évet töltöttük, az egyik igen szimpatikus vonása az volt, hogy az egyik oldalon látni lehetett a tengert. Aztán a nyáron az utcán levő egyik fa lombja annyira terebélyessé vált, hogy teljesen elzárta a rálátást a nagy kékségre. A hetekben azonban tovább folyik a hely téliesítése. Ennek keretében minden fát durván visszanyesnek, így újra szabad a kilátás a tengerre! Ma reggel, napkelte előtt például így nézett ki a dolog:

Az autós posztnál már emlegettem, hogy itt máshogy állnak az emberek bizonyos dolgokhoz... Van itt bizony más furcsaság is!

Ami meglepett, hogy a boltokban a sorbanállás úgy működik, hogy van egy kassza nyitva, ahol kígyózik a sor. Ekkor csenget a pénztáros, hogy nyissanak egy másikat is. Amikor ez megtörténik, akkor nem az van, mint itthon, hogy mindenki megindul az új pénztárhoz ahogy bír, hanem az eredeti sor sorrendjében, aki akar átmehet, de nem előzheted meg azt, aki előtted állt! Végülis logikus, de bennem működtek az otthoni reflexek és odaugrottam az új kasszához. Na, a néniknek több sem kellett, felcsillant a szemük a rendbontó láttán és majdnem lincselésbe kezdtek! :) Jó, ennyire nem volt durva a helyzet, de azért volt felháborodás! Ami vicces az egészben, hogy miután egyikük ily módon elém került, kiderült, hogy annyira siet, hogy nekiállt traccsolni a pénztárossal, majd mivel nem volt nála táska, még kisétált azért is az autójához, meg vissza... Ez persze a világ legtermészetesebb dolga...

A közbiztonságról annyit, hogy ugye az első napokban fel akarták törni a kocsinkat. Na, amikor az előző posztban megírt látogatásunkat tettük a kollégáméknál, az erkélyajtó felől megpróbáltak betörni hozzánk... Szerencsére betettem a biztonsági zárat, hogy ne lehessen elhúzni az ablaktáblát, így a próbálkozás sikertelen volt. Aznap észre sem vettük, csak másnap, amikor Mangó ezt a reteszt ki akarta szedni, nem sikerült. Nekem kellett csőfogóval kitekernem és amikor sikerült, az ablaktábla "ugrott egyet" a sínjén, mivel a zárszerkezete meg lett feszegetve, így elnyomta at ablakot a kerettől. Azóta nem lehet rendesen bezárni.

Így el is értünk a mañanahoz! Kedden bejelentettem a dolgot a tulajdonosnak, aki rendes volt, mert aznap kijött megnézni, sőt a rendőrökhöz is ő ment, meg a biztosítójához, mindezt egy nap, este már a rendőrök is jöttek hozzánk megnézni (sőt a szomszédok is szerveztek turistautakat). Szerdán már azzal az emberrel jött vissza, aki meg fogja javítani a zárat. Mondták, hogy holnap (mañana) meg is javítja. Ez lassan három hete volt. Többször szóltunk a tulajnak, hogy nem tudjuk rendesen zárni az ablakot... (A redőnyt le tudjuk engedni, szóval azért nem vészes a helyzet, de ha megint be akar jönni valaki és sikerül, akkor a kárt azért a nyakába varrjuk). Szóval a mañana hiába jelent holnapot, spanyolban jelentheti azt is, hogy "később", ami lehet két hét múlva, vagy akár két év múlva is...

Ez már két hete történt, csak közben engedélyt akartam kérni olyan képek feltöltésére, amiken szerepel a kollégám és családja... Aztán ezt persze mindig jól elfelejtettem! Ezért most inkább megosztom már végre ezt a posztot, de nélkülük (főleg mivel kollégám utazik a héten)!

Pénteken megbeszéltük a kollégámmal, hogy végre elmegyünk iszogatni valahova. Ebből persze tapasozás is lett Vilassarban! Pár újabb érdekes étellel ismerkedtem meg! A natchos nem ismeretlen szerintem otthon sem, viszont egy érdekes rántotta változatot teszteltünk: henger alakban van megsütve a tojás, de csipsz darabkák vannak belekeverve (különleges krumplis rántotta), a tetejére pedig picike sültkolbi darabkék kerültek! :) A harmadik volt a legérdekesebb: van egy kenhető "kolbász", ami Mallorcáról származik. Na, azzel kenték meg a kenyeret, meg nádcukrot (vagy valami módon ebből készült mézet - ez nem volt világos) tettek a tetejére, és ebből lett melegszendvics! Furán hangzik, de nagyon jó harmóniában volt az édes és a sós, otthon valami puhább kolbival megpróbálom reprodukálni!

Aztán sétáltunk egyet a holdfényes tengerparton (persze Mangóval sokkal romantikusabb lett volna, de így is szép volt)!

Aztán vasárnap este vendégségbe is mentünk hozzájuk! Persze tudták, hogy nagy tenger gyümölcsei mániásak vagyunk, hát olyan vacsit rittyentettek, hogy ilyen még talán nem is volt! Őrület, mit hoztak össze, nem is tudtunk mindent megenni... Volt zöldségekkel (fokhagyma, koktélparadicsom, citrom, meg ki tudja mi még) és Martinival párolt feketekagyló, eszméletlen fokhagymás koktélrák (fincsi volt, de merjék még egyszer azt mondani, hogy a magyarok fokhagymáznak - ez durván csípős volt a fokhagymától), valami mix hagymával, tojással, szurimirúddal, zöldségekkel, édes, ecetes mártással és persze rákkal (ennek a receptjét is meg akarom szerezni), krumplin tálalt polipcsápok, sültkrumpli igazi, házilag készült alliolival (ami szintén sokkal durvábban fokhagymás, mint a bolti - ennek készítéséről megtudtam pár kulisszatitkot ;)), persze az elmaradhatatlan pa amb tomacet, amire lehetett sonkákat és kolbikat, sajtot pakolni. Na, ez az előétel volt... Utána tepsiben, páncéljában sült rákok jöttek (fokhagymával, petrezselyemmel és sóval - ennyi, semmi bonyolítás, de valami isteni volt! Majdnem kipukkadtunk Mangóval, de a kagyló és a rák maradékát el is "kellett" hoznunk! :)

Közben Fanni a kollégámék 3 hónappal fiatalabb kislányával ismerkedett - no és megvoltak az első csaták: ki, mivel játszik, de összességében jól eljátszottak! Jó kis este volt! :)

Mint mondtam, munkába és munkából rövidíteni szoktunk egy földúton (kollégám "Millenium" Nissan Terrano II-jével ez nem gond). A munkába járás is szép környéken történik, ezt muszáj volt lefényképeznem:

Élőben persze "csinibb" volt a látvány!

Na, a parton "lőttem" egy újabb "szépséget"! Apu, neked nem ajánlott ez a kép! :) Ragasztószalagos visszapillantó, mintás motorháztető, azt hiszem nem látszik, de repedt szélvedő... A lökhárító magáért beszél, de körben ilyen szegényke!

Igen, ő viszont egy újabb barátnő! Illetve elég régi: Mangó gyerekkori barátnője. Ő látogatott el hozzánk egy hete egy hosszú hétvégére! Sajnos nekem már be vannak táblázva a szabadnapjaim, ezért nem tudtam szabadságot kivenni, de azért a hétvégén jól szórakoztunk! Szombat délelőtt a kedvenc környékünket jártuk be együtt Barcelonában: Las Ramblas, a piac és a gótikus negyed... :) Mi már nem először jártunk arra, de mindig örülünk, ha arra sétálhatunk, nekem talán ez a rész tetszik a legjobban!

Vasárnap Vilassar de Marban sétáltunk egy nagyot, felfedeztünk egy jó kis boltot, ami kicsit mindenes bolt is - hiszen lehet margarint és felvágottat is kapni sok egyéb mellett, de az igazi profil a cukrászda! Nagyon sokféle sütit lehet kapni és van egy külön pult bonbonnak is! Kipróbáltunk pár félét, mert az ebéd Fanni délutáni alvása utánra volt tervezve a Palomaresben! A kedvencem a levendulás bonbon lett!

Aztán mivel vasárnap délelőtt volt, a templomot is nyitva találtuk, így sikerült felfedeznünk a Vilassar de Mar-i templomot, ami a település méretéhez képest belül elég impozáns!

Aztán a délutáni pihi után valóban a Palomaresben ebédeltünk. Tapasnak kagylót, pa amb tomacet, és szardellát olivaolajban. Utána fideua és persze Sangria de Cava-val öblítettük le. Gondolom ezt a menüt mindenki kitalálta volna már magától is! ;)

Az estéket pedig bor és rágcsálnivaló mellett beszélgettük át! Örülünk, hogy Lici is meg tudott minket látogatni!

Ha már a növényekről "megemlékeztem", illene az állatvilágról is! Itt azonban sok meglepő dolog nincs (most a tengeri lényekről ne beszéljünk, de azokat úgyis csak boltban láttunk), a környékünkön van néhány macska, meg a kutyatartásnak van nagy kultusza, ebben a kertvárosi övezetben rengeteg van belőle.

A "kertben" sok gerle, veréb és seregély van, ezek is átlagosak otthon. Ami már kicsit különlegesebb, hogy sok a szarka. Tudom, hogy otthon is van, de én viszonylag ritkán látok (lehet hogy azért, mert a belvárosban lakunk :))

Az erkélyünkön van egy virágláda, az alatt egy gyík éldegél, ezek is viszonylag nagy számban fordulnak elő.

Ami viszont különleges, az az, hogy vadon élnek papagájok! Olyasmik, mint Molly volt otthon (Kis Sándor papagáj). Nem tudom, hogy pont olyanok-e, de méretre és színben is nagyon hasonlók. A pálmafákon élnek, láttuk őket már madáretetésnél a galambokkal vetélkedni az ételért, de mivel "vadak", azért nem jönnek túl közel az emberhez. Ezért nem túl jó minőségű az alábbi fotó sem:

Munkába menet kollégám egy rövidítést szokott tenni egy földúton, ott nyuszikat szoktunk még néha látni, meg egyszer egy fácánt. Ha már nyuszi: itt kedvelt étel, az áruházakban egyben, nyúzva árulják.

Nem, nem újabb barátnő járt nálunk (illetve de, de az egy másik poszt lesz :))! Itt most a növényvilágról szeretnék pár szót szólni!

Erről jó sokat lehetne értekezni, mert talán ez a legszembetűnőbb különbség otthonhoz képest! Persze ami elsőre mindenkinek szemet szúr, az az, hogy itt már nagyon sok a pálma! Van azonban emellett sok különleges növény, amit érdemes megemlíteni! Előre is elnézést kérek, szeretem a növényeket, de messze nem vagyok képzett botanikus, így sok pongyolaság fordulhat elő a következő bekezdésekben, illetve jópár fának nem tudom a nevét, csak érdekességként fotóztam le őket...

Szóval aki ismer, tudja, hogy a kaktuszokat nagyon szeretem, ezért nagy öröm számomra, hogy itt bizony vadon él sokféle, leggyakoribb a fügekaktusz, ami kész ligeteket alkot néhol az út mentén is. Ennek a gyümölcse is ehető, ezt egyszer még otthon próbáltuk, de nem igazán jött be! az íze jó, de a gyümölcs 90%-a kisebb magokból áll, ezért az evése is 90%-ban köpködésből állt... Persze lehet, hogy csak rosszul álltam neki és a levét kellett volna kinyerni valahogy... Egyébként itt nem őshonos, Amerikából hurcolták be, így telepedett itt meg. Vannak persze más fajok is, sokszor 2-3 emelet magasra növő oszlopkaktuszok állnak a házak mellett, sőt fák között, ugyanolyan magasra növő kaktuszokat is láttunk már!

Aztán nagyon sok olyan növény van, amiket otthon csak irodai növénynek hívok, mert általában irodákban, rendelőkben tartják őket. Ezeknek az a közös jellemzője, hogy otthon az ittenihez képest mini méretűek. A fikusz és a jukka is fa méretűre nől, az előbbiből sokszor sövényt nevelnek (olyan 4-5 méter magasat). Mindkettőt láttuk virágozni is, a fikusznak a termését is láttuk (sajnos a virágjáról nem készítettem fényképet).

Szintén vadon látni varjúhájféléket, agavét (ennek több méter magasra megnövő száron álló terméseit láttuk itt-ott), illetve fűszernövényeket (virágzó kakukkfüvet és rozmaringot).

Utcán alkalmaznak sövénynek szintén hatalmasra növő leandereket, illetve (normál méretű :)) levendulát...

Dani mutatta annak idején, hogy a kertekben van jázmin, de láttunk már papagájvirágot is, valamint nagyon divatos az lenti képeken látható, egész nyáron lilában, kékben, pirosban pompázó virágokkal telehintett futónövény.

Vannak szokatlan fenyőfélék és persze sokféle egyéb örökzöld is, valamint az elmaradhatatlan olajfák és citrusok (citrom, narancs, ...)

Találtunk egy "arccal" rendelkező fát is :)