Úgy tűnik az itteni embereknek teljesen más a viszonyuk az autóval, mint nekünk, otthon! Nem tudom, hogy ez igénytelenség-e, hagyomány, vagy csak simán nem jelent nekik többet egy használati eszköznél, amivel eljutnak A-ból B-be... Nálunk meg sokszor akár az önkifejezés eszköze, néhányaknál státuszszimbólum... Vagy csak többre értékeljük az autót, hiszen az átlagembernek elég nehéz összespórolni az árát... Talán ezért van, hogy mifelénk az első karc esetén legtöbbször szaladunk fényeztetni, a horpadásokról nem is beszélve!

Itt más a helyzet... Parkolás közben nem probléma kicsit meglöködni a közelben álló másik autókat! Láttunk olyat is, hogy a vezető megpróbált leparkolni egy garázsbeálló elé, ami be vot süllyesztve a ház síkjához képest. Hát, sikerült kicsit frontálisan nekimenni a ház sarkának, de nem fogta a fejét senki, inkább mintha mi sem történt volna, inkább nevettek az egészen! Ez még nem is lenne annyira fura, mert az autópark is többnyire ehhez igazodik. Amik az utcán állnak, azok átlagban legalább tizenévesek. Ami a legérdekesebb, hogy ezeket a sérüléseket többnyire nem javítják, így az autók őrzik az összes harci sérülést.

Pár jellegzetes példát le is fényképeztem, ezek nem átmeneti állapotai az adott autóknak, van köztük olyan, amit ideköltözésünk óta rendszeresen látunk! :) Ez az állapot még autó osztályban sem behatárolható, van, hogy drága luxusautók is ilyen állapotban kókadoznak az utcán. Láttunk párat, aminek nem lett volna különösebb baja, de valószínűleg hónapok óta állt egy helyben egy fa alatt, mert a madarak annyira telepakolták, hogy kilátni sem lehetne belőle...

Ezeknél az autóknál a mosatás sem divat, talán a nagy ünnepek előtt... A könnyűfém felnik állapota is ehhez igazodik, rengeteg a fékportól teljesen fekete, szerintem semmi esélye, hogy ezt le lehessen vakarni róluk...

Persze azért nem csak lepukkant autók vannak, ez inkább csak a felszín... A házak alatti parkolókban állnak a családok első számú, vagy ünnepi autói, amik között azért már sokkal gyakoribb a szép állapotú, újabb példány!

Mangóval nagyon kíváncsiak voltunk, hogy Fanninak hogy tetszene egy állatkert! Korábban már elmentünk a barcelonai állatkert bejártata előtt és mindig ezt tervezgettük... Vajon elefántot látva mondja-e majd, hogy "Óóóó!", ahogy teszi ezt vonatot látva?

Tegnap kipróbáltuk! 10-re időzítettük az érkezést, amikor a nyitvatartás kezdődik. Kissé már hűvösebb időben indultunk (11 fok), de szép napsütés volt! Aztán mire hazajöttünk megint jól felmelegedett az idő, neki lehetett vetkőzni, de reggel először volt rajtam könnyű dzseki. (Ami ma megint nem kellett :))

Nagyjából 2 óránk volt hát felfedezni az állatkertet, ami így nem sikerült maradéktalanul. Láttunk azért így is rengeteg majmot, fókát, hüllőket (kígyók, krokik, teknősök), farkast, elefántot, varacskos disznót, orrszarvút, elefántot, flamingókat, szabadon mászkáló pávákat kis pipijükkel, zebrát, macit, pingvint és... és... természetesen elzarándokoltunk a rókamangusztákhoz is! :) Nekik már kicsit hűvös lehetett az idő, legtöbben az odúban, infralámpa alatt gubbasztottak, csak az őrszem volt kinn a helyén...

Sajnos nem jutott idő mindenre, például a delfinekre (ott egyébként is kilométeres sor állt, délben kezdődött valamilyen etetéses show), a nagymacskákra, kengurukra, meg sok egyébre... (A zsiráfokat például ki sem engedték, az ő, és az eleféntok "szavannája" éppen átépítés alatt áll.) Szép, rendezett, nagy állatkert, Fanni tempójában több alkalom kellene a végigsétálásra.

Mi azért így is élveztük Mangóval, de mit szólt Fanni? Hát egyelőre úgy tűnik, kicsi még ehhez, ... Meg-megnézett pár állatot, a fókáknak példabeszédet is tartott, a teknősöket is megzargatta, de a közelmerészkedő páva már elég félelmetes volt! :) A legtöbb állat azonban nem kötötte le a figyelmét, igaz sokszor elég távol is voltak. Lehet persze, hogy csak simán műszaki ember lesz, hiszen a vonatok mindig csodálatot váltanak ki belőle (Óóóó!), pár hete pedig az autók legalább ennyire lekötik a figyelmét (otó, otó...)! Legközelebb lehet, hogy autókiállításra, vagy közlekedési múzeumba kell vinnünk! :)

Múlt hétvégén folytattuk a Montjuic felfedezését! Még Nikivel jártunk a Poble Espanyol-ban, de akkor idő hiányában vissza kellett fordulnunk!

Múlt vasárnap aztán folytattuk a barangolást ezen a területen: ugyanúgy a Font Mágica felől indultunk, de most felmásztunk a sok lépcsőn a Museu Nacional d'Art de Catalunya-ig. A Nemzeti Palotában, az 1929-es nemzetközi kiállítás főépületében található Európa legszebb kora középkori freskógyűjteménye, de itt van a világ legnagyobb római kori gyűjteménye is, sőt Spanyolországot lefedő gótikus gyűjtemény, valamint 20. századi művészeti gyűjtemény is (ez az egyik képen feltűnő modern hozzáépítésben kapott helyet). Így egy helyen lehet megtekinteni a katalán művészet több, mint egy évezredét. Mi persze most megelégedtünk annyival, hogy körbesétáltuk az épületet.

Fentről csodálatos a kilátás a városra, Fanni itt tízóraizott:

Ezután lefelé indultunk. Az egész terület egy nagy park. Azért volt kicsit kalandos ez a kirándulás, mert a nagy szintkülönbség miatt úton-útfélen lépcsőkbe botlottunk, ahol mindig cipelhettem a babakocsit, Mangó meg persze Fannit! Cserébe gyönyörű parkokon, kerteken, lugasokon át vezetett az utunk, rengeteg kis szökőkútba botlottunk. Mangóval azt beszéltük, hogy csak itt egy egész napot el lehetne barangolni. A területet egyébként Jardins de Laribal-nak hívják. A zöldben pedig különböző múzeumok épületei is megbújnak.

Célunk a Teatre Grec (görög színház) volt, amit igazából nem a görögök építettek, huszadik századi építmény, de a régi görög színházak mintájára készült (ha jól tudom - erről ugyanis elég szűkszavú mind az útikönyvünk, mind az Internet). Itt találkoztunk Fanni királylánnyal is, ült a trónuson! :)

Visszafelé pedig még megnéztük a Museu Arqueológic és a Mercat de les Flors színház épületét:

Most hétvégén - néhány másik barátjukkal - két kolléganőm is Barcelonában "nyaralt"! Megörültem a hírnek, amikor ezt megtudtam és megbeszéltük, hogy mindenképpen összehozunk egy olyan napot, amit együtt töltünk! A szombatra esett a választás, megbeszéltük, hogy kora délelőtt találkozunk Barcelonában. Mangókámat és Fannikámat otthon hagytam, mert a terv az volt, hogy felülünk arra a drótkötélpályára, ami a Port Vell kikötői öböl felett húzódik és onnan szemléljük meg a környéket! Ide pedig a családdal nem mertünk elmenni, mert Mangó nem szereti az ilyet, Fanniról meg egyelőre nem tudjuk, hogyan reagálna.

Ehelyett aztán A Las Ramblas-on kalauzoltam végig őket, ahol persze a híres piacra is beugrottunk, aztán a Kolombusz emlékművet elhagyva ráeszméltünk, hogy valószínűleg nem lenne időnk a tervezett programra, ugyanis én Cabrerában foglaltam asztalt a Palomares vendéglőben fél 2-re... Szóval addigra ki kellett érnünk! Emiatt úgy döntöttünk, hogy akkor inkább bekukkantunk a gótikus negyedbe a visszaúton. Én egyáltalán nem bántam, hogy elmaradt a drótkötélpálya, majd bepótolom valamikor! Helyette jó volt újra látni a piacot és azokat a helyeket, amiket már együtt megnéztünk Mangóval. Így legalább tudtam pár dolgot mutatni vendégeinknek! Ráadásul láttam pár érdekes boltot, amit majd feleségemmel együtt is megnézünk! Na meg ettünk egy fincsi fagyit is! :)

Sikerült pont időben vonatra szállnunk és a vendéglő teraszán, a tengert nézve egy jó kis spanyol-katalán ebédet elfogyasztani. Ezek után, míg Fanni a délutáni alvását töltötte, a lányokkal Vilassarban, na meg persze a parton sétálgattunk és beszélgettünk...

Aztán amikor kislányom felébredt, elmentünk hozzánk és játszottunk, beszélgettünk, borozgattunk és ettünk egy kis Pa amb Tomacet-t is. Nagyon jó kis nap volt, hamar elszaladt! :)

Mi hiányzik az alábbi képekről?

Igen, a parti "bárok", ahol tapasozni és sangriázni lehetett! :( 2-3 hete vettük meglepődve észre, hogy megtizedelték ezeket a beülős helyeket! Úgy néz ki, a legtöbb csak a fő szezonban nyit ki, aztán szeptember közepe táján az egész hóbelevancot összepakolják és elviszik.

Ugyanez a helyzet a parton felállított zuhanyzókkal is. A múlt héten az autópályasövényként funkcionáló leandereket is csutkáig vágták, szóval úgy tűnik vége a nyárnak!

Szerencsére ez az időjáráson nem mindig érződik! Ezt láthatjátok majd a következő bejegyzésekben is, a mostani hétvégén pedig a ragyogó napsütés mellett volt 25 fok is, ma reggel pedig 18 fokban futottam, de a leghűvösebb reggelen is még 10 fok fölött voltunk.

Igen, tegnap újra nekifutottunk a gironai útnak! Fannit persze árgus szemekkel figyeltük, de szerencsére nem volt semmi baja! Múltkor talán tényleg csak egy egyszeri rosszullét fogta el! :)

Szóval Girona innen egy órányi autózásra van északkelet (a francia határ) felé! Nagyjából Sopron méretű a lakosok számát tekintve és egy nagyon hangulatos, középkori városközpontja van, amit érdemes felderíteni! A belvárostól 1-2 percnyire tettük le az autót egy parkolóban és rögtön a Riu Onyar partján találtuk magunkat, ami az első látnivaló is egyben! Itt 19. századi, magas, pasztellszínű házak sorakoznak, melyeket az a1809-es, hat hónapon át tartó francia ostrom során lerombolt városfalrész helyén építettek.

A megmaradt városfalak többségét még a rómaiak építették, ezen részekből alakult ki a Passeig Arqueológic (archeológiai sétány), mely az egész belvárost körbejárja. Nagyjából ementén igyekeztünk haladni. Elsőként át szerettünk volna kerülni a belváros északi oldalára, amit a "szokásos" hangulatos sikátorokon tehettünk meg. Közben elhaladtunk az Eglésia de Sant Feliu mellett is. A 14. századi templomot a város két védőszentjének, Szt. Félix és Szt. Nárcisz sírja fölé építették. Sajnos ide (idő hiányában) nem jutottunk be. A némileg csonka tetejű torony azonban sok fényképen visszaköszön még!

A város északi részére érve a régi falak és az Eglésia de Sant Pere de Galligants (a "kakaskukorékolós" Szent Péter templom) fogadott minket. Jelenleg ez a város régészeti gyűjteményének ad otthont.

Innen az északi városkapun áthaladva jutottunk be az óvárosba. Erre futott a Via Augusta, a Tarragonából Rómába tartó út (olyan, mint Sopronban a Borostyánkő út). Az óvárosban elsőként az arab fürdőt (Banys Arabs) néztük meg, ami a 12. században, kb. 300 évvel az arabok távozása után épült. Itt elég sötét volt, így csak az "előtérről", illetve a tetőre feljutva annak tetejéről készítettem képet.

Innen már a katedrális felé vettük az irányt, mely azon túl, hogy egy katalán barokk nyugati homlokzattal rendelkező, ám többi részében gótikus templom a 15. századból (és a legszélesebb gótikus templomhajóval rendelkezik), egy érdekes kincstárat is magában foglal, mely leghíresebb darabja a 11-12. századból származó Teremtés faliszőnyeg. Az oltárkép is különleges, 14. századi, ékszerekkel kirakott ezüstből és zománcból készült... Meglátogattuk mindezt, sőt a kerengőt is, ezért itt elég sok időt eltöltöttünk... A templom ráadásul valamilyen ünnepségre, vagy fesztiválra készült, mert körülötte kovácsoltvas állványokra több száz virágcserepet helyeztek ki éppen. Azonban ezekben nem virágok, hanem jókora mécsesek voltak. Az állványok némelyikében még motor is volt, így gondolom azok mozognak is... Kár, hogy nem láthattuk, amikor meggyújtják őket!

Időnk fogytán volt, én még a zsidónegyedbe, az El Call-ba szerettem volna eljutni. Rengeteg lépcsőn cipeltük végig Fannit a babakocsiban jópár sikátort végigjártunk, de őszintén szólva nem tudom, hogy mindez valóban az El Call volt-e, de ekkor már igyekeznünk kellett, hogy Fanni pihenőidejére hazaérjünk, ezért inkább a parkoló megtalálását tűztük ki elsődleges célnak! Ez kicsit nehezebb volt a szokásosnál, mert a fő tájékozódási "pontunk", a Riu Onyar folyó a mi oldalunkról nem látszott, mert mint a bejegyzés elején is látszik, a parton közvetlenük házak állnak. Így az útjelző táblák irányítottak egy házhoz, amiről közvetlen közelről derült ki, hogy egy a folyón átívelő hídhoz lehet átjutni rajta keresztül. Innen már nem volt annyira nehéz... :)

Jó kirándulás volt, bár Gironára kellene egy egész nap is talán! Szerencsére Fannival a visszaúton sem volt gond, sőt a szunyát is bevágta (így aztán délután "kukorékolt" is egy darabig az ágyikójában)!

Aki az összetevők alapján fideua-t sejtett, annak igaza van! :)

Szerdán csúf idő volt, mint mondtam ezt használtuk ki takarításra és főzőcskézésre! Nekem régi tervem volt, hogy itt, kihasználva a lehetőségeket, friss alapanyagokból készítsek tengeri ételeket, beleértve az alapanyagok beszerzését, a herkentyűk megtisztítását is! Ha már egyszer tengerparton vagyunk! :) Valamint ezt a tudást szerintem azért érdemes haza is vinni, máshol is jól jöhet!

Így délelőtt felkerekedtem a Mercadonába, hogy fekete kagylót és nyers garnélát vegyek (más egyebek mellett)! A nyers garnéla nem is olyan kézenfekvő ám! Otthon legalábbis én most hirtelen csak rózsaszín rákokra emlékszem még fagyasztott állapotban is, ez pedig a garnéla esetén azt jelenti, hogy konyhakész, meg van főzve, a nyers rák szürke! A kalandok már a halpultnál kezdődtek, mert két néni állt ott és láttam, hogy többen toporognak a környéken, illetve beszélgetnek velük. Kiderült, hogy számot kell húzni, hogy kiszolgáljanak. Ekkor jött a következő kaland: meg kellett velük értetnem, hogy miből mennyit kérek. Szerencsére ez némi Activity után sikerült!

Ez a recept, amit reprodukálni igyekeztem, szerintem érdemes megnézni a videót, ha valaki fogékony a főzőműsorokra:

http://izeselet.hu/receptek/fideua-spanyol-teszta-rakkal-es-kagyloval/

Itthon aztán nekieshettem a kagylóknak: a héjukon volt valami telepes lény, meg valami algaféle, ezeket le kellett súrolni (hiszen héjastól főztem őket), valamint ha a hidegvízbe áztatás után zárva voltak, ki kellett őket dobálni. Utána jöttek a rákok, ez még durvább volt: le kellett kapni a fejüket, aztán a páncéljukat, végül a farokhúsból kivágni a bélcsatornát. Gondolom ezzel együtt is ehető lett volna, hiszen sokszor egyben sütik a rákot, de így azért biztos jobb volt! Na, ezzel el lehetett tökölni egy ideig... Gondoltam is rá, hogy ilyet inkább vendéglőben, de a végeredmény szerintünk megérte a melót!

Íme az első fideuám (hát, lett fél 3, mire elkészült, már értem, hogy a spanyolok miért esznek olyan későn)!

Mai utolsó bejegyzésnek egy találós kérdés! Tegnap megérkezett a vacak idő széllel és hol szakadó, hogy szemerkélő esővel, így itthon maradtunk egy takarítós, főzőcskézős napot tartva!

Kitettem a konyhapultra a hozzávalókat, a kérdés, hogy mit főztem? :) A megfejtés és a "sztori" jön a következő bejegyzésben! :)

Visszanézve a bejegyzéseket, kicsit zavaró, hogy a Barcelonás írások csak egy sorszámot kaptak... Ezért újdonság, hogy ezekhez alcímet adtam, ami tartalmazza, hogy mely főbb városrészben (Óváros, Eixample, Montjuic) jártunk és hogy azon belül mik a főbb látnivalók, amikről szó esik a bejegyzésben!

A balszerencsés gironai út után másnap még száradt a gyerekülés, ám az előrejelzésekkel ellentétben nem zuhogott, így megkockáztattunk egy barcelonai utat! Az óvárosnak azt a területét jártuk be újra, amelyiket Mangó már meglátogatott Nikivel, de én Fannival még nem láttam!

Elsőként a Basílica de Santa Maria del Mar-t néztük meg. Itt döbbentem rá, hogy nagyszerű telefonom, ami ilyenkor fényképezőgépként funkcionál, (tetsz)halott... A "tetsz" rész csak később derült ki, mindenesetre a kirándulás alatt nem reagált többszöri nyomkodásomra sem. Persze az agyam egy hátsó zugában már azon gondolkodtam, hogyan fogom így a kapcsolatot tartani az otthoniakkal, hogyan és mikor tudok új készülékhez jutni, hogy elérhető legyek, stb... Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire beépült az életébe a kommunikáció, az (okos)telefonok és a Net... Már nem is elég, hogy leüljünk egy számítógép elé! Na, itthon aztán persze - hogyan máshogy - a Neten megnéztem, mit is lehet ilyenkor tenni! Szerencsére volt mód a telefon életre keltésére, ez inkább csak egy csúnya lefagyás volt - tanultam belőle, legközelebb rögtön tudom, mit kell tenni! A kirándulásunk alatt Mangó telefonját kértem kölcsön fényképezés céljára (sajna nem lettek túl jók a képek, de ez nem a telefon hibája) - térjünk hát vissza a bazilikához! :)

Tehát a Basílica de Santa Maria del Mar méreteiben megközelíti "A" katedrálist, vagyis hatalmas, teljes mértékben a katalán gótika stílusjegyeit mutatja. Tökéletes akusztikája miatt sok koncertet rendeznek itt. A kereskedők és hajóépítők pénzén emelt középkori templom mindössze 55 év alatt épült - ennek köszönhető a stílusbeli egységesség. A kórusülés és a bútorok sajnos a polgárháborúban elégtek, a padsorok modernek. A 15. századi rózsaablakon Szűz Mária megkoronázása látható.

A bazilika mellett egy téren egy felszámolt hősi temetőre emlékeztető örökmécses lobog... (Bár ezen a képen nehéz kivenni)

Sétánkat a La Llotja megtekintésével folytattuk. Ez az egykori árutőzsde épülete, mely az 1380-as években épült. Az eredeti stílusból sok nem látszik, mert 1771-ben neoklasszikus stílusban átépítették, 1994-ig a tőzsdének adott otthont. Ma közkönyvtárnak és helyi önkormányzati irodáknak ad otthont. Sajnos az udvarára nem jutottunk be, pedig ott állítólag még egy jó kis Poszeidon szobor várt volna minket!

Végül bevettük magunkat El Born kerület régi sikátoraiba (igen, az egyik előző bejegyzésben szereplő Mercat del Born is itt van, most is láttuk messziről). El Born a nevét az egykor itt rendezett lovagi tornákról kapta. Fő látványossága a Carrer Montcada, mely szűk utcán (a tetők és a vízköpők néhol szinte összeérnek) 14. századi lakóházak is fennmaradtak. Ezek ma kiállításoknak és múzeumoknak adnak otthont. Itt található a Picasso múzeum is (mely előtt hosszú sor kígyózott).