Igen, tegnap újra nekifutottunk a gironai útnak! Fannit persze árgus szemekkel figyeltük, de szerencsére nem volt semmi baja! Múltkor talán tényleg csak egy egyszeri rosszullét fogta el! :)

Szóval Girona innen egy órányi autózásra van északkelet (a francia határ) felé! Nagyjából Sopron méretű a lakosok számát tekintve és egy nagyon hangulatos, középkori városközpontja van, amit érdemes felderíteni! A belvárostól 1-2 percnyire tettük le az autót egy parkolóban és rögtön a Riu Onyar partján találtuk magunkat, ami az első látnivaló is egyben! Itt 19. századi, magas, pasztellszínű házak sorakoznak, melyeket az a1809-es, hat hónapon át tartó francia ostrom során lerombolt városfalrész helyén építettek.

A megmaradt városfalak többségét még a rómaiak építették, ezen részekből alakult ki a Passeig Arqueológic (archeológiai sétány), mely az egész belvárost körbejárja. Nagyjából ementén igyekeztünk haladni. Elsőként át szerettünk volna kerülni a belváros északi oldalára, amit a "szokásos" hangulatos sikátorokon tehettünk meg. Közben elhaladtunk az Eglésia de Sant Feliu mellett is. A 14. századi templomot a város két védőszentjének, Szt. Félix és Szt. Nárcisz sírja fölé építették. Sajnos ide (idő hiányában) nem jutottunk be. A némileg csonka tetejű torony azonban sok fényképen visszaköszön még!

A város északi részére érve a régi falak és az Eglésia de Sant Pere de Galligants (a "kakaskukorékolós" Szent Péter templom) fogadott minket. Jelenleg ez a város régészeti gyűjteményének ad otthont.

Innen az északi városkapun áthaladva jutottunk be az óvárosba. Erre futott a Via Augusta, a Tarragonából Rómába tartó út (olyan, mint Sopronban a Borostyánkő út). Az óvárosban elsőként az arab fürdőt (Banys Arabs) néztük meg, ami a 12. században, kb. 300 évvel az arabok távozása után épült. Itt elég sötét volt, így csak az "előtérről", illetve a tetőre feljutva annak tetejéről készítettem képet.

Innen már a katedrális felé vettük az irányt, mely azon túl, hogy egy katalán barokk nyugati homlokzattal rendelkező, ám többi részében gótikus templom a 15. századból (és a legszélesebb gótikus templomhajóval rendelkezik), egy érdekes kincstárat is magában foglal, mely leghíresebb darabja a 11-12. századból származó Teremtés faliszőnyeg. Az oltárkép is különleges, 14. századi, ékszerekkel kirakott ezüstből és zománcból készült... Meglátogattuk mindezt, sőt a kerengőt is, ezért itt elég sok időt eltöltöttünk... A templom ráadásul valamilyen ünnepségre, vagy fesztiválra készült, mert körülötte kovácsoltvas állványokra több száz virágcserepet helyeztek ki éppen. Azonban ezekben nem virágok, hanem jókora mécsesek voltak. Az állványok némelyikében még motor is volt, így gondolom azok mozognak is... Kár, hogy nem láthattuk, amikor meggyújtják őket!

Időnk fogytán volt, én még a zsidónegyedbe, az El Call-ba szerettem volna eljutni. Rengeteg lépcsőn cipeltük végig Fannit a babakocsiban jópár sikátort végigjártunk, de őszintén szólva nem tudom, hogy mindez valóban az El Call volt-e, de ekkor már igyekeznünk kellett, hogy Fanni pihenőidejére hazaérjünk, ezért inkább a parkoló megtalálását tűztük ki elsődleges célnak! Ez kicsit nehezebb volt a szokásosnál, mert a fő tájékozódási "pontunk", a Riu Onyar folyó a mi oldalunkról nem látszott, mert mint a bejegyzés elején is látszik, a parton közvetlenük házak állnak. Így az útjelző táblák irányítottak egy házhoz, amiről közvetlen közelről derült ki, hogy egy a folyón átívelő hídhoz lehet átjutni rajta keresztül. Innen már nem volt annyira nehéz... :)

Jó kirándulás volt, bár Gironára kellene egy egész nap is talán! Szerencsére Fannival a visszaúton sem volt gond, sőt a szunyát is bevágta (így aztán délután "kukorékolt" is egy darabig az ágyikójában)!