A balszerencsés gironai út után másnap még száradt a gyerekülés, ám az előrejelzésekkel ellentétben nem zuhogott, így megkockáztattunk egy barcelonai utat! Az óvárosnak azt a területét jártuk be újra, amelyiket Mangó már meglátogatott Nikivel, de én Fannival még nem láttam!

Elsőként a Basílica de Santa Maria del Mar-t néztük meg. Itt döbbentem rá, hogy nagyszerű telefonom, ami ilyenkor fényképezőgépként funkcionál, (tetsz)halott... A "tetsz" rész csak később derült ki, mindenesetre a kirándulás alatt nem reagált többszöri nyomkodásomra sem. Persze az agyam egy hátsó zugában már azon gondolkodtam, hogyan fogom így a kapcsolatot tartani az otthoniakkal, hogyan és mikor tudok új készülékhez jutni, hogy elérhető legyek, stb... Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire beépült az életébe a kommunikáció, az (okos)telefonok és a Net... Már nem is elég, hogy leüljünk egy számítógép elé! Na, itthon aztán persze - hogyan máshogy - a Neten megnéztem, mit is lehet ilyenkor tenni! Szerencsére volt mód a telefon életre keltésére, ez inkább csak egy csúnya lefagyás volt - tanultam belőle, legközelebb rögtön tudom, mit kell tenni! A kirándulásunk alatt Mangó telefonját kértem kölcsön fényképezés céljára (sajna nem lettek túl jók a képek, de ez nem a telefon hibája) - térjünk hát vissza a bazilikához! :)

Tehát a Basílica de Santa Maria del Mar méreteiben megközelíti "A" katedrálist, vagyis hatalmas, teljes mértékben a katalán gótika stílusjegyeit mutatja. Tökéletes akusztikája miatt sok koncertet rendeznek itt. A kereskedők és hajóépítők pénzén emelt középkori templom mindössze 55 év alatt épült - ennek köszönhető a stílusbeli egységesség. A kórusülés és a bútorok sajnos a polgárháborúban elégtek, a padsorok modernek. A 15. századi rózsaablakon Szűz Mária megkoronázása látható.

A bazilika mellett egy téren egy felszámolt hősi temetőre emlékeztető örökmécses lobog... (Bár ezen a képen nehéz kivenni)

Sétánkat a La Llotja megtekintésével folytattuk. Ez az egykori árutőzsde épülete, mely az 1380-as években épült. Az eredeti stílusból sok nem látszik, mert 1771-ben neoklasszikus stílusban átépítették, 1994-ig a tőzsdének adott otthont. Ma közkönyvtárnak és helyi önkormányzati irodáknak ad otthont. Sajnos az udvarára nem jutottunk be, pedig ott állítólag még egy jó kis Poszeidon szobor várt volna minket!

Végül bevettük magunkat El Born kerület régi sikátoraiba (igen, az egyik előző bejegyzésben szereplő Mercat del Born is itt van, most is láttuk messziről). El Born a nevét az egykor itt rendezett lovagi tornákról kapta. Fő látványossága a Carrer Montcada, mely szűk utcán (a tetők és a vízköpők néhol szinte összeérnek) 14. századi lakóházak is fennmaradtak. Ezek ma kiállításoknak és múzeumoknak adnak otthont. Itt található a Picasso múzeum is (mely előtt hosszú sor kígyózott).