Sitges és Montserrat mellett van még egy Barcelonán kívüli, ám elérhető távolságban levő úticélunk; Girona! Hétfőn ezt próbáltuk elérni, ami - ahogy a népmesékben szokás - sikerült is, meg nem is!

Kora reggel keltünk, a szokásos készülődés után el is indultunk autóval. Gyenge egy órás autózás után már Girona utcáin gurultunk, a kinézett parkolót keresve - pár percnyire lehettünk csak, mikor fura hangokat hallottam a hátsó ülésről! Fanni reggelije is szerette volna megnézni a várost... Sajnos ez sikerült is neki, közben persze beterített mindent, amit ért, Fanni ruháját, a gyerekülést, meg persze azért némileg az autó belsejét is! Ez számunkra meglepetés volt, mert ilyen probléma eddig sosem volt a kislányunkkal, ráadásul ez az út nem is a legkanyargósabb és leghosszabb volt eddigi életében! Igaz, hogy most feltűnően csendes volt, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget! Nem voltunk ilyen eseményre felkészülve, így sem vödör, sem váltóruha, semmi sem volt nálunk. Maradt hát a keserű felismerés: nem lesz ma felfedezés, csak hazautazás... Így hát kitöröltük, amit ki lehetett, letakartuk a gyerekülést, Fannit hiányos öltözetben beletettük, jól befűtöttünk, nehogy megfázzon, aztán irány haza! Fanni ekkor persze már csacsogott, nem viselte meg a dolog túlzottan. Itthon aztán kocsibelső takarítás (meg tudom erősíteni a mikroszálas törlőkendők hasznosságát), gyerekülés huzat leoperálás és mosás...

Szóval igen, jártunk is Gironában, meg nem is! :) Természetesen tervben van, hogy újra ellátogatunk oda, de már felszerelkezve a lehetséges rosszullétekre! Reméljük azonban, hogy ez egyszeri alkalom volt csak és kis hercegnőnk nem lesz érzékeny az autózásra!