Két érdekes sztorit szeretnék megosztani, az első inkább szomorú, a másik viszont igazán meghökkentő! :)
Talán már múlt hétvégén történt, hogy a szomszédos Lidl-ben bóklásztam, amikor magyar szó ütötte meg a fülemet. Közelebb mentem és ráköszöntem a fiatal párra! A srác vissza is köszönt, de az ifjú hölgy még csak ki se fúzta a fejét a polcok közül... Mondtam, hogy hallottam, hogy magyarok és gondoltam ideköszönök, de mivel egy vihogásnál többre nem futotta a sráctól sem, inkább én sem erőltettem a beszélgetést! Szerintem elég szomorú, hogy hazánk fiai ennyire nem "borulnak egymás nyakába" ilyen távol otthontól...
A másik sztori már sokkal viccesebb! :) Egyik korábbi sétánk alkalmával láttunk parkolni egy magyar rendszámos autót (nem a sajátunkat :)) Vilassar utcáin. Már akkor nyújtogattuk a nyakunkat, hogy hátha a közelben van a tulaj, de nem futottunk össze vele. El is könyveltük a dolgot, hoyg biztos nyaralnak... Aztán tegnap estefelé kinézek az erkélyről és ugyanaz az autó parkol pont a házunk bejárata előtt! Mangó mondta, hogy üljünk csak ki és várjuk meg a gazdáját! Nem kellett sokat várnunk, 5 percen belül megjelent egy srác és kinyitotta az autót! Rákiáltottam magyarul, hogy "Jó estét!" Elsőre nem reagált, de a második, kicsit hangosabb köszöntésre felpillantott, amikor is szintén magyarul megkérdeztem, hogy "Magyar vagy?" Angolul válaszolt, hogy nem, mire én mondtam, hogy de a kocsi viszont az! Erre mondta, hogy tudja, mert az övé... :) A kibontakozó beszélgetésből kiderült, hogy spanyol, csak épp Magyarországon (Győrben!) dolgozik és a nyárra hazavezetett. Aztán mondta, hogy mi nem lakhatunk itt túl régóta (én is elmondtam nálunk mi a szitu), mert korábban az ő egyik barátja lakott a lakásunkban! Na erre mondják, hogy kicsi a világ! :)
