Azt hiszem már említettem korábban, hogy az éttermek (és a boltok) nyitvatartása kissé más életvitelhez igazodik, mint otthon! Ez felnőtteknek nem okoz gondot, de az éttermek nyitvatartását mintha Fanni alvási idejéhez igazítanák! "Délben" 1-2 körül nyitnak és olyan 4-ig vannak nyitva (délutáni alvás), majd este valamikor 7-9 között nyitnak ki újra (bocs, ha már írtam ezt, de vasárnap megint felhúztam magam azon, hogy így szinte nincs lehetőségünk éttermeket felfedezni! :( )

Na de miért is húztam fel magam? Korábban a fentiek ismeretében mentünk egy kört a belvárosban Vilassarban, hogy feltérképezzük, melyik vendéglő mikor van nyitva. Találtunk 2-3 olyat, ami a kihelyezett nyitvatartás szerint 11 és 12 között már kinyit, ez már nekünk is megfelel. Ezek közül kinéztünk egy szimpit, ami 11-kor nyit. Lefényképeztem az étlapot is, a vasárnap délelőtt jó részét azzal töltöttem, hogy azt fordítottam katalánról és össze is állítottam egy mini szótárat az ételekről, alapanyagokról. 11:30 körül meg is jelentünk a vendéglőben,a minek az ajtaja valóban nyitva is volt (La Petit Roura a hely neve). Bementem érdeklődni, hogy lehet-e már ebédelni. Először is közölték, hogy angolul nem beszélnek, majd némi activity jött spanyol és katalán szavakkal tarkítva. Sajnos kiderült, hogy 1 előtt nincs esélyünk. Amikor próbáltam kérdezni, hogy akkor mi a ráknak van kiírva, hogy 11-kor nyitnak, már nem figyeltek... Nem erőltettem a dolgot!

Na de mit csináljunk!? Átsétáltunk egy másik helyhez, ami 11:30-tól hirdette magát. Már jóval túl voltunk ezen az időponton, egy srác pakolgatta a terasz asztalait. Szerinte "5 perc" múlva nyitnak, persze... Mivel a hely inkább tapas bár volt (nincsenek igazi főételek), inkább hagytuk, és elhatároztuk, hogy elrobogunk a már ismert helyre, az Atlantida 2-be, aminek nincs sok hangulata, de a kaja jó és legalább nyitva van!

Mangó nem kockáztatott, tenger gyümölcsei pizzát kért (ami igazából halas volt lazaccal, szerdellával és tonhallal, valamint kaviárral). Én bevállalósabb voltam, a séf ajánlatát kértem, ami még az angol étlapon is katalánul volt feltüntetve. Kis szótáram készítése közben szerzett tapasztalatomat felhasználva annyit azért megértettem, hogy főleg halételekből áll, némi paradicsom-tiramisuval :)

Jól jártam, nagyon fincsi volt! A nagy panírozott valami egy hal törzséből kivágott darab némi paradicsomos szószban, balra a paradicsom tiramisu, ami koktélparadicsomból, rukkolából, fűszerezett mascarponéból, és alul egy sült paprikából és zselatinból "összegyúrt" pogácsából állt. Hátul sült cukkínik fekszenek, rajtuk egy szintén rejtélyes étellel: úgy néz ki, mintha apró kukacok lennének, fehérek, egy kis szürke csíkkal. Enyhe halízük van, de pl. a Lidl-ben is kapható zacsiban. Nem tudom, mi ez, ki fogom deríteni! Bár talán jobb, ha nem tudom meg! :) Ezen még tükörtojás is volt fürjtojásból. Ja és volt még két kisebb, egyben(?) bundázott és sütött fincsi halacska (gerinc és szálka sem volt bennük)!

Na de én már sokat írtam, beszéljenek a képek! :)

Cabrerában és Vilassarban nagy divat a piacozás, a hét valamelyik több napján is kipakolnak a zöldségesek, vagy a ruhások, sokszor egy-egy útszakaszt zárnak le emiatt, nincs külön erre a célra kijelölt helyük (illetve van itt nem messze egy rejtélyes betonplacc, el tudnám képzelni, hogy piacnak van fenntartva, vagy esetleg valamilyen sportpálya, de se kofákat, se sportolókat nem láttunk még rajta soha - sőt igazából még csak embert sem).

Kollégám szerint leginkább a környékbeli boltok települnek ki és ezért meglehetősen drágának számítanak. Mivel hétköznap délelőtt vannak ezek a happeningek, én még nem jutottam el egyre sem, Mangó viszont megnézte a hozzánk legközelebbit (egy háztömbnyire van), de semmi különös nem volt: egy, vagy két zöldség / gyümölcsárus volt itt.

Szombaton viszont nagyobbat sétáltunk és újabb részeket fedeztünk fel Vilassar "belvárosából"! Láttunk egy "ínyencboltot", ezt simán fel tudtuk volna vásárolni (sonkák, sajtok, halak, szusi, stb...)! Mellette viszont egy kicsi plázának tűnő fedett hely volt. Mivel kíváncsiak vagyunk, be is tértünk! Kiderült, hogy ez egyfajta fedett, állandó piac, több zöldség-gyümölcsös és halas pult osztozik az épületen.

Friss halat / tenger gyümölcseit szinte minden magára valamit is adó áruház tart (ezt általában rögtön a bejáratnál megérezni :)), nekem nagyon tetszenek, jégágyon fekszenek szegény halacskák, meg a kisebb-nagyob tengeri szörnyek! Az egyik képen itt lent láthattok valamit, ami szerintem kifejezetten idegen lény, jöhetett volna a Nyolcadik utasból... Mangót pedig egy jókora tarisznyarák ijesztette meg - egy óvatlan pillanatban megmozdult! :)

Feltett szándékom, hogy pár kagyló, rák, hal elkészítését megtanulom friss alapanyagokból (szóval tisztítás, előkészítés és elkészítés)! Már kértem is a kollégámat, hogy mutasson pár helyi ételt tengeri alapanyagokból! Mondta, hogy rendben, de majd beizzítja anyukáját, mert ő több helyi receptet ismer... Szóval remélem lesz ebből valami!

Már az első látogatásaim alkalmával feltűnt, hogy itt máskor kel fel és megy le a nap, mint otthon! :) Ez persze természetes, hiszen Barcelona ugyanannak az időzónának a nyugati szélén van, mint aminek Sopron a keleti széle felé. Ez majdnem egy óra eltolódást jelent a napkeltében és -nyugtában. Vagyis itt később kel a nap és később is megy le, mint otthon! Már a nyári napforduló idején is fura volt, hogy amikor korán mentünk dolgozni a kollégámmal, 6-kor szinte sötétben keltem (a közvilágítás még működött). A héten már odáig jutottunk, hogy mikor fél 7-kor kilépek a lakásból, még vannak olyan utcai lámpák, amik "égnek"! (Na ezért volt a mai futásom közben is még kicsit félhomály)

Ez azonban még nem minden, ugyanis közben az is feltűnt, hogy itt ugyan később megy le a nap, de korántsem annyival, mint amennyivel később kel... Hogy lehet ez? Egy kicsit elgondolkodva könnyű a megoldás: itt délebbre vagyunk, mint otthon, így a nyári időszakban rövidebbek a nappalok, télen viszont hosszabbak (hiszen az Egyenlítőn mindig pont 12-12 óra a hossz, az Északi sarkon viszont nyáron le sem megy a nap, télen meg fel sem jön! Szóval ha közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz, akkor kiegyenlítettebb a napok hossza! Ez persze a napfordulókhoz közel (mint pl. júni 21) a legszembetűnőbb! Most éppen így néz ki a dolog:

Ma a naplemente Sopronban: 20:45, holnap a napfelkelte: 5:14. Cabrera de Marban naplemente: 21:21, holnap napfelkelte: 6:32. Vagyis otthon az éjszaka 42 perccel rövidebb. Ez a különbség a napéjegyenlőségig szép lassan eltűnik, majd utána itt leszenk fokozatosan hosszabbak a nappalok az otthonihoz képest...

Na a mai csillagászat órának vége! ;)

Mostanában nem történik annyi érdekes dolog velünk, ezért ritkultak kicsit a bejegyzések, de persze jönnek még és közben gyűjtök anyagot pár komolyabbhoz, amely egy-egy témát dolgoz fel!

Ma reggel Fanni már 6-kor "felkukorékolt" minket! Mivel ilyen korai volt a kelés, gondoltam kihasználom, hogy még "hűvös" van, és elmegyek futni a partra!

Közben kiderült pár dolog: először is nagyon látszik rajtam, hogy nem futottam, mióta Fanni megszületett (meg előtte se túl sokszor már), aztán hogy az a reggeli hűvös nem is olyan hűvös, sokkal inkább fullasztó dunszt!

Mindezek ellenére a még szinte szürkületi reggelben nagyon jólesett a tengerparti sétányon a futás, közben hallgathattam a hullámverést és nézhettem is a habokat (némi orrabukás-veszély mellett)! A parton ekkor már megkezdődött az élet: ugyan csak páran voltak kint szórakozásból, - összesen két embert láttam fürdeni, illetve páran horgásztak - de sokan rendezgették a partot: vízzel leverették a lépcsőket, összeszedték a tegnapi szemetet, árut szállítottak a vendéglőkbe... Egy bácsi visszafelé rám is köszönt katalánul, hogy "Bon Dia"!

Ez az élmény kicsit más volt, mintha csak itt nyaralnánk, jobban látszott a hely mindennapi élete! Ezen felül mint, mondtam jólesett a mozgás - gyakrabban kéne sort kerítenem a futásra! :)

A Google maps-en nincs rajta a sétány, de igyekeztem bejelölni a futás útvonalát! Elfutottam a következő vasútállomásig és vissza! Szerintem egyébként hazudnak, oda-vissza többnek kellett lennie 3 km-nél :) - legalábbis én így éreztem:

Futás térkép

Szombat reggel tengerpartoztunk, Fannit "belógattuk" kicsit a tengerbe, ez volt az egyik első ismerkedés! :)

...vagyis ha jól értem, Fenyő-sétány! Erre sétáltunk ma a Lányokkal Vilassarban!

Ezt korábban elfelejtettem mondani! Már tudunk két olyan vendéget fogadni, akik hajlandóak (szeretnének :)) egy (lég)ágyat megosztani:

Még itthon megbeszéltük Fanni gyerekorvosával, hogy a 15 hónapos korban esedékes MMR oltást elvileg még akkor is ráérnénk beadatni, amikor hazamegyünk (amikor kijöttünk, még túl fiatal volt hozzá), ám mivel itt Spanyolhonban igazából semmilyen injekció sem kötelező, ezért viszonylag nagyobb arányban nem is adatják be. Ezzel pedig megvan az esélye, hogy valamelyik betegség, amely ellen védnek az oltások felbukkan és járvány söpör végig az országon, ezért azt ajánlotta, hogy itt azért adassuk be...

Kollégám feleségét még az utazás előtt ráállítottuk a témára, hogy hogy is lehet ezt elintézni. Mivel őt ismerjük és azt mondta, hogy az alapellátás itt sem jobb, mint otthon (zsúfoltság, hosszú várakozás, esetünkben akár nyelvi nehézségek), rábíztuk magunkat és az általa is ajánlott magán gyerekorvost kerestük fel a tegnap megbeszélt időpontban. Hogy könnyebb legyen az első vizit, kollégám felesége is elkísért minket.

Odaértünk pontban 5 órakor. A klimatizált recepción egy kedves hölgy felvette az adatainkat, hogy bekerüljünk a rendszerbe. Ez után a babakocsi kijelölt helyre való "leparkolása" után felmentünk az emeleti (klimatizált) váróba, ahol TV ment gyerekműsorokkal, valamint volt egy játszósarok is. Itt olyan 5 percet vártunk, minkor nyílt az egyik rendelő ajtaja és a doktornő kiszólt, hogy "Fanni?" Bementünk (a klimatizált) rendelőbe, a doktornéni jól beszélt angolul, kikérdezett minket Fanniról a terhességtől kezdve máig... Közben megnézte a kiskönyvét is és kigyűjtötte az adatokat a saját számítógépére is. Ezek után elmondta, hogy azon az oltáson kívül, amiért jöttünk, még van ez, meg az, amit itt ilyenkor szoktak beadni, azokat kérjük-e akár egy későbbi időpontban. (Egyelőre nem kértük) Ezek után jött egy mindenre kiterjedő vizsgálat, súly, hosszmérés, stb... Majd Fancsi megkapta a szuriját, a doktornéni elmondta a lehetséges mellékhatásokat, illetve a kérésünk után adott két kis tubus krémet is a popijára (valószínűleg termékminta, de akkor is - ingyen kipróbálható krém, ha bejön, veheti az ember tovább). Majd elmondta, hogy ha itt tartózkodásunk alatt bármi felmerül, szívesen lát minket és örül, hogy felkerestük. Ezután a recepción fizettem. Mint kiderült az oltóanyag ingyen volt, így csak a vizitdíjat kellett kifizetni...

Nem álltunk sorban (beteg gyerekek között), körülbelül 3/4 órát csak velünk foglalkoztak nagyon kultúrált körülmények között... Miért nem lehet ilyet otthon!? Vagy van ilyesmi Sopronban, csak én nem tudok róla?

Tegnap végre sikerült kicseréltetni a zárat az autón! A helyi Hondások rendesek voltak, adtak 10% kedvezményt! Viszont attól tartok, hogy a biztosítótól nem látok egy fillért sem!

A héten már tervezgettük, hogy ideje lenne "bemenni a Városba"! Azt gondolom ősszel jobb lesz nagyokat sétálni, mivel nem lesz ilyen meleg és talán a tömeg is kisebb lesz, de Mangónak igaza van abban, hogy lassan egy hónapja vagyunk itt és még nem mentünk be együtt (én ugye voltam a vacsin), ráadásul ha nem kezdjük el a felfedezést amíg meleg van, akkor egy csomó dologra nem jut majd időnk!

Így szombat reggel korán keltünk és beutaztunk Barcelona legrégebbi városrészébe, a Gótikus negyedbe (Barri Gótic). Egy óra volt az út, de ebben azért az is benne volt, hogy a vonat után nem egyből találtuk meg a villamost, ami elvitt a metróig! :) Ez út alkalmával esett meg először Fannival, hogy vonatozott, villamosozott, metrózott, mozgólépcsőzött! Nagyon érdekesnek bizonyult mindez! :) Az összes járművön ezerrel ment a légkondi, kissé túlzásba is viszik!

A gótikus negyed azért volt jó választás, mert a magas épületek közötti szűk utcákban el tudtunk bújni a napocska elől! :)

Némi tájékozódás után Barcelona katedrálisához sétáltunk, ahol kiderült, hogy Mangó öltözéke nem megfelelő a bejutáshoz (erre nem gondoltunk és fedetlen vállakkal, valamint elég rövid nadrágban vágott neki a kirándulásnak). Szerencsére az élelmes vállalkozók kendőket árultak a templom mellett, beszereztünk egyet kis Feleségemnek, aki mintegy Super(wo)man jelmezként kellett, hogy magára applikálja a ruhadarabot (amit egyébként maximális értelmetlenségnek találok, de persze senkit sem akarok megbántani az ő vallásában)!

A katedrálist 1298-ban kezdték építeni és csak a XIX. század végén fejezték be! Van benne egy csodálatos kerengő, ahol Fanni libákkal ismerkedett (sajnos arról csak video készült), én pedig egy szökőkútnál Sárkányölő Szent György szobrával:

A katedrális felfedezése után sétálgattunk még a csodálatos középkori hangulatot árasztó utcákon, láttuk a Palau Reial-t (14. századi palota), a velencei Sóhajok hídjáról mintázott Carrer del Bisbe-t, ami a Palau de la Generalitat (tulajdonképpen a Katalán Parlament) épületét köti össze a Casa dels Canongesszel. Végül kiértünk a Placa de Sant Jaume-re, ami a kerület fő tere, itt látható a már említett Palau de la Generalitat és a Casa de la Ciutat (városháza) is (a képaláírások mutatják, hogy mi micsoda)!

Ezek után aztán megpihentünk kicsit, és ettünk valamit - egy cukrászdában valami helyit szerettem volna venni! Ezt sikerült, egy ropogós tésztájú édességet, egyik fele cukros, másik csokis, egész jó! Meg akarom majd tudni a nevét! Itt Mangó kicsit már megcsócsálta a sarkát! :)

Aztán elgondolkodtunk, hogy hogyan tovább! Mivel Barcelona egyik leghíresebb utcája, a Las Ramblas a közelben húzódik, úgy döntöttünk, oda is kinézünk és elindulunk dél felé, hogy egy részét felfedezzük!

Így jutottunk el a Placa Reial-ra, ami állítólag Barcelona legforgalmasabb tere és aminek lámpaoszlopait Gaudí tervezte. A Ramblas túloldalán láthattuk Gaudí egyik első komoly művét, a Palau Güellt (amibe már nem jutott időnk bemenni, csak kívülről csodáltuk meg. Így jártunk a panoptikummal (Museu de Cera) is, csak messziről pillantottuk meg a homlokzatát egy mellékutcában. Közben hangulatos részletekkel is találkoztunk, mint pl. az utolsó képen látható ivókút.

Így jutottunk el Kolombusz szobrához (és a kikötőhöz), de ekkor már dél volt, így felugrottunk a metróra és hazautaztunk. Iszonyat hőség lett, jól elfáradtunk mindhárman, jót pihentünk délután (Fanni 3, én 2 órát aludtam :))