Június 9-e volt az utolsó otthon töltött napunk, ekkor még egy utolsó nagy feladat várt ránk! Ami még otthonról kellett, be kellett zsúfolnunk két bőröndbe, meg két kézipoggyászba. Ehhez jött még Fanni "útikészlete" szórakozatással, etetéssel, pelussal meg mindennel... A kis babakocsi már az autóval lekerült, ezért úgy döntöttünk, hogy Fannit hordozóban visszük majd.

Szerencsére a bőröndpakolásnál volt egy nagyszerű segítségünk! :)

Még az autóval való indulás előtt elkezdtük és az utolsó napokig folyt a búcsú a rokonoktól, barátoktól! Nagyon sajnálom, hogy többetekkel nem sikerült összefutni, mindenkitől bocsi, aki így járt: egyszerűen a végére több lett a tennivaló és a barát, mint amennyi napunk volt :( Remélem hogy a mindannyiótokkal lesz "Újra Itthon" találkozás!

Addig is: mi serényen blogolunk, tehát tudhattok rólunk sokmindent, meg szerencsére pár közeli rokonnal, baráttal néha Skype-olunk, illetve Facebookon, Messengeren, Viberen, WhatsAppon, stb... bármikor tudunk üzenetet váltani! Akik úgy érzik - mindig nagyon örülünk az ilyen üzeneteknek és amikor időnk engedi, válaszolunk is! Ehhez jön még itt a kommentelés lehetősége! :)

Tehát kérlek Titeket, hogy tegyétek minél inkább kétirányúvá ezt a kapcsolatot, mert hiányoztok ám! :)

Köszi!

Többször utaltam rá, hogy ez meg az van az autóval! Na igen, sokat gondolkodtunk, hogy lehozzuk-e, mert azért féltjük, ugyanakkor pénzügyileg ez volt a legkedvezőbb megoldás. Azóta kissé megkérdőjeleződött bennem a döntés helyessége, de majd a végére kiderül...

A garázsbeállónk ugyanis elég nehezen használható, nem lehet csak úgy ráfordulni, ha behajt az ember. Én ennek ellenére próbáltam kidolgozni egy módszert, így sikerült rögtön az autóval való érkezés utáni első napon egy szép húzást fabrikálnom a vezetőoldali ajtóra (a garázskapu érzékelője kilóg a kapu síkjából és mélyen a tükrök mutatta kép alatt van - ebbe sikerült beakadnom). Na sebaj, ezt én csesztem el...

Ámde második nap is súlyos tanulópénzt kellett fizetnem! A már említett Carrefourban vásároltam, és miután megtöltöttem egy jókora bevásárlókocsit, bepakoltam a csomagtartóba (hogy ne látsszon semmi), majd visszamentem még egy körre vásárolni. A második bepakolás után nyitom - megintcsak a vezetőoldali - ajtót és olyan furán csillan rajta a fény... Nézem közelebbről: hát a zárat fedő lemez teljesen el van deformálva, a kilics kissé letépve... Próbálom bedugni a kulcsot, ami csak félig sikerül... Valaki sikertelenül próbálta feltörni a kocsit, de a zárat azért sikerült szétbarmolnia! :( Szerencsére a távirányítóval lehet nyitni és zárni, szóval nem olyan nagy a baj! Mint a helyiek mondták, a rendőri intézkedés felesleges, kamerák nincsenek... A biztosítómnál bejelentettem a dolgot (ami elvileg egész EU-ra érvényes), azóta sem mozdították a fülük botját sem (Casco), ami annyira nem is baj, mert nekik kéne a rendőri jelentés a nyomozásról, illetve mint közben kiderült, a kár mértéke sem biztos, hogy eléri az önrész határát, de azért akkor is! :(

Azóta gyűlt még pár ajtórányitás is a cég parkolójában, ez kivételesen az anyósülésnél levő ajtóra... Itt egyszerűen más az autó értéke, nem félti senki, alig pár hónapos, néha nagyértékű autók úgy le vannak ütve kívül-belül, hogy vérzik az ember szíve! Ezt lassan megszokom, és nem törődök vele! A zárat kijavíttatom, mert enélkül előfordulhat, hogy nem tudjuk nyitni a kocsit, ami kínos lehet. (Tegnap jeleztek vissza a Granollers-i Hondától, hogy megjött az alkatrész, ha lesz időpont, lehet, hogy pénteken be is lesz építve) A többi harci seb marad és amikor hazaérünk, majd szépen mindent egyszerre kijavíttatok! Elvileg egy havi autóbérlés árából körbe tudnom fényeztetni az egészet, szóval eddig nincs nagy gáz! :)

Szegény Mangókámnak még nem volt alkalma igazán itteni ételeket kóstolni, mert itt kicsit más a napirend... Ez alatt azt értem, hogy voltunk már olyan helyen, ahol enni is lehetett és szerettünk volna vacsizni, de amikor kértük az étlapot, közölték, hogy konyha csak este 8 után van... Ekkor kaptam észbe: valóban, korábban jártam már én is úgy, hogy 9-kor be akartunk menni egy helyre kollégákkal vacsorázni és még nem nyitott ki!!! Azt persze mondanom sem kell, hogy ekkor Fanni már az igazak álmát alussza és nem hagyhatjuk magára!

Így elhatároztam, hogy ma végre kipróbálunk egy éttermet! Ez nem volt egyszerű, mert nem csak a vacsoraidő más, de az ebéd sem ugyanakkor van, mint nálunk! A legtöbb hely kb úgy van nyitva, hogy 1-2 körül kinyit olyan 4-ig, majd este 8-9 után megint. Mi ez a két időszak? Persze, hogy Fanni alvásideje! :( Ezért kollégámtól is tanácsot kértem, meg tegnap vagy egy órát Gugliztunk Mangóval, hogy olyan helyet találjunk, ami jó és a fent említett időpontokon kívül is nyitva tart (konyhával együtt). Szerencsére ha nem is sok, de pár ilyen hely is akad azért! Végül az Atlantida 2 nevű hely mellett dönöttünk és fél 12 felé (a legnagyobb melegben) el is indultunk gyalog (a parkolás nem egyszerű téma errefelé) a másfél km-re levő vendéglőbe! Szuper kis séta volt, de azért végig bennem volt a félsz, hogy kiderül - mégsem adnak ebédet! Szerencsére nem így lett, nagyon jót ettünk: először tapas-oztunk, kétféle fogást kértünk - egy vegyes tenger gyümölcsei tálat, meg egy olyasmit, ami nekem szendvicsnek tűnt (az angol étlap alapján). A tenger gyümölcsei finomak voltak, bár szerintem főleg fagyasztott cuccból állt. A szendvicsféleség betekintést adott a fura helyi ízlésbe: igazából egy édes kalácsszerűségen volt valami velő, vagy máj szerű dolog, ami egyszerre (!!) volt édes és sós! Ehhez jött némi rukkola meg olajbogyó... Hááát, meg lehetett enni, a maga módján jó is volt, de nem lett a kedvencünk!

A főétel pedig mindkettőnknek grillezett tintahal volt! :) Ez már egyértelműen nagyon fincsi volt (mindig elfelejtek ételt fotózni, de ezt még nagyjából megörökítettem Mangó felszólítására)! Az egészet egy jókora adag Sangriával öblítettük le, az is fincsi volt! Hazafelé nem nagyon akart egyenesen menni a babakocsi... :)

Miután levezettünk a lakásig, kezdődött a következő nagy feladat! Fel kellett készíteni a Család érkezésére! Kicsit nehezítette a dolgot, hogy előzőleg csak egyszer jártam itt, akkor is úgy, hogy valaki itt élt. Nem sikerült előre pontos "leltárt" készíteni arról, hogy mi található meg a lakásban és mi nem. Így, ahogy Mangókám egy nagyszerű kommentben megjegyezte, kicsit vakon pakoltuk fel az autót, olyasmikkel, amikben biztosak lehettünk, hogy kell, nem egyszerű beszerezni, vagy nagyon személyes és nincs a lakásban. Így kerültek a kocsiba a ruháink cipőkig és könnyebb kabátokig bezárólag, ágynemű, Fanni játékainak nagy része, egy fél patika, a gyerekülés és pár apróság! :) Ezt bizony nem volt könnyű összekészíteni!

De mi fogadott a "felszerelt" lakásban? Hát, a fő gépek (mosó-, szárító-, mosogatógép, sütő, mikró, tűzhely, hűtő, fagyasztó), meg a főbb bútorok, mint ágy, gardrób, szófa, étkezőasztal, székekkel és így tovább! De kisgépek, mint porszívó, kávéfőző, vasaló, sőt egyéb konyhafelszerelések (lábosok, evőeszköz, stb), TV nem voltak... Fanninak való gyerekcuccokról nem is beszélve! Random módon akadt azért pár dolog: egy kés, pár agyonhasznált pohár, tányér, fogpiszkáló, pár fűszer, liszt, cukor, só, meg rengeteg tisztítószer... Kicsit nomád volt az első nap!

Ezt kellett 3 nap alatt tényleg felszerelt lakássá alakítanom! Szerencsére az itteni kollégám és felesége sokat segítettek, pár dolgot előre előkészítettünk: az ő ismerőseik ajánlottak fel kiságyat, etetőszéket, habtapit. Korábban kinéztem már egy használt TV-t is, azt már voltak olyan rendesek és beszerezték és át is hozták a lakásba! Sőt Fanninak ajándékoztak játék konyhát, meg raktak pár kaját a hűtőbe is! Nélkülük igazán nehéz lett volna nekiindulni!

Az első nap papírmunkával kezdtem, az ingatlanos cég irodájába mentünk aláírni a lakással kapcsolatos dolgokat. Sandra (kollégám felesége) ezután megmutatta a Carrefourt, ami egy hatalmas áruház (mondjuk a soproni Tesco ötszöröse - túlzás nélkül). Itt tulajdonképpen mindent be lehetett szerezni egy helyen, így a lakás és a Carrefour között ingáztam - felszerelve a konyhát, babacuccokkal megrakva (táp, pelus, egyebek), kisgépek, ételek, tisztálkodószerek és azért pár tisztítószer is hiányzott a repertoárból!

Apu közben felfedezte a környéket és Barcelonát, de volt olyan rendes, hogy megnézte a gépeket is, amik csak első ránézésre tűntek tisztának... Na de nem csak megnézte őket, hanem fantasztikusan ki is dzsuvázta őket!!! Köszi érte még egyszer!

Szerda este egy kis "búcsúestet" tartottunk a parton, jól beszélgettünk és iszogattunk! :)

Csütörtökre meg is lett minden, ezért reggel elmentem a bankba számlát nyitni (úgy néz ki, ez a legolcsóbb megoldás), meg a Fanni szobáját igyekeztem tisztára mosni és kicsit fertőtleníteni, illetve az egész lakást felmostam (mindenhol kő van). Így fogadóképessé vált új otthonunk (persze azóta is sok dologgal egészítettük ki, de az alap megvolt), délután visszaindultunk Apuval! Az autót a reptéren hagytam a parkolóban, hogy mikor visszaérünk, már ott várjon ránk! :) Éjfél körül szerencsésen haza is értünk!

Május 31-én reggel 7 órakor indultunk a házunk elől. Előtte fél órát tetriszeztünk azért, hogy minden beférjen a kocsiba! Végül csak belement! :) Elbúcsúztam a Lányoktól és Öcsikémtől is, és felkerekedtünk (már épp ideje volt, előtte hetekig többször gyomoridegem volt, mert féltem az egésztől: lejutunk-e szerencsésen, Fanni és Mangó hogy fogja magát érezni, nem lesz-e honvágyunk, stb... Szóval hogy jó döntés volt-e ez az egész)!

Íme az útvonalterv! Úgy terveztük (és nagyjából tartottuk is hozzá magunkat), hogy 300 km-enként cserélünk és az első nap két-két szakaszt csinálunk meg, vagyis 1.200 km-t, Nizza - Marseilles környékéig eljutva! Apu ki is nézett egy szállást ezen a részen, ez később jól jött, bár nem foglaltuk le, hátha nem jutunk el addig, vagy épp ellenkezőleg, nem akarunk majd még megállni...

Így keresztülhajtottunk Ausztrián egy cserével, majd Velence után tankoltunk és haladtunk tovább Genova után már csak a tengerpartot kellett követnünk: San-Remo, Nizza, Cannes, Saint-Tropez. Kár, hogy az egészből csak autópályát láttunk, bár néha azért szép kilátás nyílt a tenger felé! Én a második menetemet kicsit megnyújtottam, 400 km-re, így végül tényleg elértük Marseilles környékét és az Apu által kinézett motelt. Így itt szálltunk meg és már csak egy laza sörre / borra jutott energiánk, utána próbáltunk aludni! :)

Másnap egy kis francia reggeli után megint útra keltünk, az a tudat könnyítette meg a dolgot, hogy már csak 580 km volt hátra! Ezt gond nélkül letudtuk és 1-2 körül a kollégáméknál voltunk, hogy átvegyem a kulcsokat, majd a lakásba is megérkeztünk!

Apu sokat fotózott és videózott útközben (velem ellentétben), ezért most tőle veszek kölcsön pár képet az útról! :)

Bocs, hogy ide-oda ugrálok az időben, de nem akarom elfelejteni az aktuális dolgokat, ezért ezeket beszúrom a visszaemlékezések közé, mint az előzőleg láthattátok! Térjünk most kicsit vissza a tervezési fázisba!

Miután a lakást kiválasztottam és megkaptam az infót, hogy sikerült is kibérelnie a cégnek, kezdtek valóban beindulni a dolgok! Ekkor kezdett bennem tudatosodni, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket és TÉNYLEG menni fogunk... Már korábban is voltak elképzeléseink, hogyan is költözünk le, de most már ki kellett alakítani a végleges verziót! Az alapötlet az volt, hogy egy teljesen felszerelt lakást kapunk, mi csak a bőröndjeinket visszük repülőn a ruháinkkal és esetleg valahogy lejuttatunk egy nagyobb dobozt a személyes cuccainkkal (pl Fanni játékok, gyerekülés, ilyesmi). Nekem a teljesen felszerelt lakás már akkor utópiának tűnt, én inkább úgy gondoltam, hogy minden ami kellhet, megvesszük Barcelonában. Szóba került az is, hogy egy költöztető céggel mindenünket levitetjük, ami kellhet (ez az ár láttán rögtön ugrott). Az autó is kérdéses volt. Mivel én korábban láttam, hogy minden autó sérült a környéken, nem nagyon szerettem volna levinni a saját kocsit, hanem egy kisebb autót akartunk bérelni.

Közben a szerződésem is végleges lett, aláírtam (na innen éreztem, hogy nincs visszaút). Az ebben foglaltak kicsit változtattak a dolgon. Ehhez jött hozzá, hogy kiderült: egy nagyjából 80x60x40 cm-es doboz leküldése 250 € körül mozog (majd persze legalább ugyanennyiért vissza is kell hozatni a végén)...

Így hosszas vajúdás után végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak levisszük a saját autónkat, mert azt fel tudjuk pakolni oda-vissza, így már ezzel is, valamint a bérautón is spórolni tudunk. Ráadásul ez egy jó, ismert autó a számunkra (nagyobb, mint amit béreltünk volna) és mégiscsak egy darabka otthon! :) Hát hogy ez jó döntés volt-e, majd kiderül, de elvileg még akkor is jól járunk, ha autóbérlés helyett újrafényeztetjük az egészet, mikor hazaértünk! :)

Azért az, hogy az 1.800 km-t levezessem, elég izgalmasnak hangzott (az fel sem merült, hogy Mangóékkal együtt menjünk - egyrészt a minimum 2 napos utat Fannival megtenni felelőtlen lett volna, másrészt akkor rajtuk kívül sokminden nem fért volna már be). Végül Aput kértem meg, hogy menjünk együtt! Mégsem egyedül vágok neki a nagy útnak és tudjuk egymást váltani a vezetésben, így nem is annyira fárasztó! Ő nagyon örült a dolognak! :)

Tehát a végső terv úgy nézett ki, hogy Mangóval összecsomagoljuk, amit le akarunk vinni (az autó határait figyelembe véve), majd Apuval levisszük a kocsit cuccostól, Apu pihenget Barcelonában, én meg felszerelem a lakást, hogy amikor együtt érkezünk, már minden meglegyen Fanninak is. Ha ez megvan, hazarepülünk és pár nap múltán én Mangóékkal visszrepülök és elkezdjük itteni életünket! Már csak ki kellett vitelezni!

Ma reggel felkerekedtünk és lesétáltunk a tengerpartra (5 perc)! Azt hittem, hogy negyed 10-kor szinte egyedül leszünk, de nem így lett, elég szép számban voltak már rajtunk kívül. Na nyomorogni azért nem kellett! Mangó és Fanni napoztak és homokoztak, én azért úsztam is egyet a nagy vízben, annak ellenére, hogy elég hideg még! Elkezdtük kialakítani az alapszínünket! :)

Tegnap sikerült viszonylag időben hazaérnem, így végre alkalmunk nyílt kipróbálni a lakáshoz (illetve a háztömbhöz) tartozó medencét Fannival! Ezt minden lakó ingyen használhatja, ez errefelé elég elterjedt dolog!

Fanni mindenesetre nagyon élvezte, ahogy én is! :)

Ma sétáltunk kicsit és kipróbáltunk két játszóteret! Fanni nagyon élvezte, a kedvencem az a kép, ahol olyan, mintha elkapta volna egy hatalmas pók a hálójában! :) Ebben a hálóban hintáztatva kb 1 perc alatt az elalvás határára került, talán ez is látszik a képen!

Jó éjt mindenkinek!