Tegnap nem nagyon akaródzott elmenni a vacsira, mert már eredetileg is fáradtnak éreztem magam és a vacsit fél 10-re kérték. Tudtam, hogy 1 előtt nem kerülök ágyba, másnap viszont munka!

Aztán nagy nehezen rábeszéltem magam... Fél 9-re be is értünk a főnökömmel, de mondta, hogy az asztal csak fél 10-től lesz (szóval nem a vacsi...) Addig sétálgattunk a környéken, ami a barcelonai öböl volt, egészen pontosan a strand és környéke...

Végül fél 10-kor tényleg lett asztalunk, de még vártunk két kollégát. Az egyik német sráccal már azt latolgattuk, kit együnk meg, mire 10 körül kezdték hozni az első fogásokat. Tapas-szal indítottunk, vagyis mindenből hoztak egy kicsit és azt falatozgattuk. Itt épp tenger gyümölcsei voltak, ja de kár! :) Volt rántott tintahalkarika, lazac, halas sali, kagyló, meg egy másik fajta tintahal...

Aztán ezután jött a főfogás (paella), meg a desszert! Végülis éjfélig valóban el "eszegettünk", így tényleg 1 lett, mire ágyba kerültem! Így ma már csak egy poszt lesz, mert már alig látok! :)

Ja és a séta képei:

Az első látogatás után megint hosszas csend következett, de április végén beindultak a dolgok! Kiutaztam, hogy végiglátogassak pár lakást, hogy van-e olyan, ami megfelel. Összesen 7 különböző lakást néztem meg, ebből kettő Mataróban, a közeli nagyobb városban volt, egy valahol a semmi közepén, három Vilassar de Marban, egy pedig Cabrera de Marban. Néhányan olyanok miatt estek ki, mint szűk lépcső és lift hiánya (babakocsival nem ideális), vagy túl kicsi, túl lepukkant... Volt viszont három, ami tetszett, de mind közül kimagaslott az, ami Cabrera de Marban található. A blog címéből kitalálhattátok, hogy végül sikerült erre lecsapni! :) Ha Google Mapsen megnézitek, ez a városka nem annyira a tengerparton van, hanem kicsit feljebb, a dombokon. Azonban a part olyan, mint a Balaton, végig be van építve, ezért a lakóövezet lenyúlik a tengerpartig, mi is egy ilyen viszonylag új háztömbben lakunk, és ha sétálni megyünk, Vilassarba megyünk, mert tőlünk párszáz méterre van a két település határa.

Volt még egy vicces félreértés a lakással kapcsolatban: kérdezték, hogy mégis milyen lakásra gondoltam, mekkora a család. Mondtam, hogy feleség + 1 kisgyerek. Erre mondták, hogy hát akkor egy kétszobás lakás elég, ugye? Mondtam hogy hát nem, 3 szoba azért kell... Kicsit furán néztek és mondták, hogy hát jó, de abból sokkal kevesebb van, mint 2 szobásból. Aztán némi tanakodás után kiderült, hogy itt a nappalit nem számolják szobának... :) Így lett végülis egy olyan laksáunk, amiben van nappali, háló, gyerekszoba és egy dolgozó / vendégszoba. A két fürdőszoba pedig alap :)

Tehát a lakás ki lett választva!

Na, ugorjunk vissza oda, ahol tartottam! :) Az első látogatás során csináltam pár képet is Vilassarról:

Előre is bocsi, ha nem minden nap lesz itt friss bejegyzés, de sajnos kissé összejöttek a dolgok! Az első érdekesség a munkarend! Amennyiben 7-re beér az ember reggel, úgy 15:15-kor eljöhet. Ha azonban később érek be, akkor 8 órát le kell dolgozni, meg még 45 percnyi ebédidő van, akár eszik valaki, akár nem. Mivel ma fél 5-ig amúgy is meetingem volt, később mentem be, így 16:45 körül szabadulhattam el. Ekkor a kollégámmal elmentünk a közeli Honda szervizbe, ahol elindítottuk a "zárcsere programot"! Erről majd később mesélek bővebben! Sopronban ez úgy nézett volna ki, hogy bemegyünk a szalonba és a két pult közül a szervizeshez köszönök oda. Itt viszont 3 emeleten megy a kb 5 féle márkájú autók szervize a gépészettől a festésig. Így eltartott egy darabig, mire kiismertük magunkat és a megfelelő helyre jutottunk. Amúgy mindenki készséges volt, de így is elbóklásztunk 6-ig, így fél 7-re értem haza. Ekkor még kicsit kihasználtam az időt és játszottam Fannival, "ebédeltem" Mangóval, majd fürdetés, zuhany, stb és most van egy kis időm blogolni.

A holnap sem lesz jobb! 4-ig meeting, ennek ellenére 7-re igyekszem beérni, így 4-kor talán le tudok lépni, hogy legyen értelme hazajönni! Ugyanis este üzleti vacsi Barcelonában a tengerparton, amit nem illik visszautasítani! Ez eddig nem hangzik rosszul, lesz sok tenger gyümölcse, meg minden, csak éppen időben necces a dolog: 8-ra vissza kell érnem a céghez, ahol felvesz a főnököm. A vacsi 21:30-kor kezdődik (spanyol szokás), így örülök, ha éjfélkor vissza lehet indulni. Főnököm visszavisz a céghez, ahol felkapom a kocsit és hazajövök vele. Ha szerencsém van 1-kor már itthon is leszek... Másnap persze munka! Ezért remélem, hogy legalább olyan 5-től fél8-ig kis Családommal lehetek.

Az egészből csak azt akarom kihozni, hogy ha késik a beígért Skype, vagy nem írok pár napig, az nem azért van, mert nincs kedvem, hanem mert egyszerűen nem jut rá idő! :( Sajnálom, de majd rendeződnek a dolgok! :)

Március 25-én volt egy utazásom a barcelonai céghez. Ekkor komolyabban is szóba került a költözés, és 3 lehetőség jött szóba a lakásra: maga Barcelona, Granollers, ahol a cég is van, illetve Vilassar de Mar, ahol az a kollégám lakik, akivel együtt fogok dolgozni. Mi az utóbbira szavaztunk, mivel egyrészt biztonságot ad, ha valaki a közelben van, akit ismerünk, másrészt ez egy kisváros közvetlenül a tengerparton. A kollégám este el is vitt Vilassarba, megmutatni a környezetet. Bevallom elsőre nem nyűgözött le, bár a tengerpart szép volt. Valószínűleg ekkor éltem át egy kisebb kultúrsokkot a másfajta építészet, közlekedési kultúra és egyebek miatt… Ennek ellenére megerősítettem, hogy ha lesz valami a tervünkből, akkor itt szeretnénk élni.

Az ötlet mindenkinek tetszett a cégnél, azonban az egyeztetések elég sokáig zajlottak. Mi közben gondolkodtunk, hogy mit érdemes készülnünk addig is. Arra jutottunk, hogy amíg nincs igazi döntés, addig nem érdemes sokmindent csinálnunk. Amit azért megtettünk, az az volt, hogy kértünk Mangónak és Fanninak is útlevelet. Ez elvileg nem szükséges Spanyolországban, de azért hosszabb tartózkodás alatt ajánlott. Persze Mangó rengeteg dolognak utánanézett, főleg ami Fannit illeti: kell-e valamilyen oltás, az itthon esedékes orvosi vizsgálatokat hogyan lehet megoldani ha külföldön vagyunk, és így tovább. Gondolkodtunk persze a költözés technikai megvalósításán is. Az eredeti terv az volt, hogy Spanyolországban a cég bérel nekünk egy lakást, meg egy autót, a lakásban lesz minden, mi csak besétálunk 2 bőröndnyi cuccal. Persze már akkor látszott, hogy ez nem igazán járható út, mert még ha lesz is felszerelt lakás, Fanninak még speciális igényei vannak: kiságy, etetőszék, gyerekülés, babakocsi, stb…

Szeretném azt állítani, hogy ez az utazás mindenestől az én ötletem volt, de igazából egy kedves kollégámmal történt beszélgetés adta az alapot. Meséltem neki, hogy mik a tervek a munkában idén, hogy mennyit kéne tanulnom az itteni kollégámtól, amire megjegyezte, hogy „a legjobb lenne, ha odaköltöznél”. Persze nem volt ez egy komoly kijelentés, de valahogy mégis gyökeret vert az agyamban! Pár napig forgattam, átgondoltam – ahogy írtam korábban, Mangó és Fanni miatt lehetségesnek tűnt a dolog. Aztán megosztottam a dolgot Mangóval, aki elsőre nagyon lelkes volt. Érzésem szerint túlzottan is! Csak az előnyöket látta: tenger, sunshine, holiday… :) Viszont mintha nem látta volna a nehézségeket: nem beszéljük a nyelvet, nincsenek a közelben a rokonok, barátok, hogyan tudjuk kezelni, ha bajba kerülünk (betegség, baleset, stb…) Ezért kértem, hogy gondoljuk át a dolgot minden oldalról, mielőtt bárkinek szólnánk. Sokszor beszéltünk róla, végül úgy döntöttünk, hogy ha azok a feltételek, amiket mi kitalálunk megfelelnek a cégnek is, akkor belevágunk, így január végén előadtam az ötletet a főnökömnek.

Az ötlet elég korán jött, már januárban felvetődött. Sajnos azonban elég sok szerveznivaló akadt, ami nem is mindig ment zökkenőmentesen, ezért végül csak június 10-én költöztük ide. A következő pár bejegyzés visszaemlékezés lesz erről az időszakról! Nevezzük június 10-ét D-Day-nek a partraszállás után, hiszen mi is megvetettük a lábunkat aznap egy új parton! :) Ehhez viszonyítva próbálok meg összeszedni pár mérföldkövet, amik kellettek ahhoz, hogy idáig eljussunk!

Ezt persze a legtöbben tudjátok, mégis ez a sztori eleje! Ennek a hosszú távollétnek a legfontosabb aspektusa megint a munka! :) Itt fogok dolgozni egy kollégámmal, akivel így sokkal hatékonyabban tudunk együttműködni, mintha elválasztana minket sok-sok kilométer. Amikor ez az ötlet először felmerült, akkor jött hozzá még az a két nem mellékes körülmény, hogy Mangó még nem ment vissza dolgozni, illetve hogy még Fanni sem jár bölcsibe, vagy oviba – azaz szabadon mozoghatnak! :) A helyszín pedig Barcelona térsége, egészen pontosan Cabrera de Mar – hogy miért pont ez a kis városka, arról majd később! A helyből következik, hogy másodlagos célokként olyanokat fogalmaztunk meg, mint egy teljesen más kultúra, táj, ételek, esetleg nyelv megismerése – kicsit jobban annál, mintha 1-2 hetet itt nyaralnánk. Mindketten gyakorolhatjuk, illetve fejleszthetjük nyelvtudásunkat Mangóval, ráadásul mindezt úgy, hogy a tengerparton éldegélünk közben. Vagyis ezzel a helyzettel mindenki nyer! A cég azt, hogy hatákonyabban tudok dolgozni és fél év múlva elvileg sokkal többet fogok tudni bizonyos területen, mi pedig – az előbb felsoroltakat!

Hello Mindenkinek!

Akik régóta ismernek, talán még emlékeznek a koreai blogomra (http://koreaexp.blog.hu/ - ha valaki újranézné, vagy újdonság neki és érdekli)! Azt is így kezdtem, hogy „Miért is van ez?” A helyzet kicsit hasonlít, mégis nagyon más! Most nem pár hétről van szó, hanem nagyjából fél évről, nem egy másik kontinensen vagyunk, „csak” Európa végén és nem egyedül mentem világot látni, hanem belerángattam kis Családomat is: Fantasztikus Feleségemet és Csodálatos Kislányomat (remélem jó lesz ez nekik)! :) A blog célja most is hasonló: távol vagyunk az otthontól és ugyan próbálunk minél többetekkel Skype-on, Facetime-on és hasonlókon közvetlenebbül társalogni, sőt reméljük, hogy minél többen közületek meg is látogatnak minket, azért ez sajnos nem jelent napi kapcsolatot, ráadásul egy ilyen alkalommal biztos, hogy nem jut eszünkbe minden, amit megosztanánk Veletek! Ezért ez a blog napló lesz nekünk és Nektek is az otthontól távol eltöltött időszakról! Itt fogjuk megosztani apróbb – nagyobb kalandjainkat, felfedezéseinket, gondolatainkat! Kérjük fogadjátok szeretettel, ahogy mi is írjuk! :)