Szeretném azt állítani, hogy ez az utazás mindenestől az én ötletem volt, de igazából egy kedves kollégámmal történt beszélgetés adta az alapot. Meséltem neki, hogy mik a tervek a munkában idén, hogy mennyit kéne tanulnom az itteni kollégámtól, amire megjegyezte, hogy „a legjobb lenne, ha odaköltöznél”. Persze nem volt ez egy komoly kijelentés, de valahogy mégis gyökeret vert az agyamban! Pár napig forgattam, átgondoltam – ahogy írtam korábban, Mangó és Fanni miatt lehetségesnek tűnt a dolog. Aztán megosztottam a dolgot Mangóval, aki elsőre nagyon lelkes volt. Érzésem szerint túlzottan is! Csak az előnyöket látta: tenger, sunshine, holiday… :) Viszont mintha nem látta volna a nehézségeket: nem beszéljük a nyelvet, nincsenek a közelben a rokonok, barátok, hogyan tudjuk kezelni, ha bajba kerülünk (betegség, baleset, stb…) Ezért kértem, hogy gondoljuk át a dolgot minden oldalról, mielőtt bárkinek szólnánk. Sokszor beszéltünk róla, végül úgy döntöttünk, hogy ha azok a feltételek, amiket mi kitalálunk megfelelnek a cégnek is, akkor belevágunk, így január végén előadtam az ötletet a főnökömnek.