A "helyiek" már többször panaszkodtak, hogy nem normális az, hogy vagy 3 hete egyfolytában ilyen meleg van (30 fok fölötti csúcshőmérséklettel). Én meg azt hittem ez itt mindennapos, hiszen meleg volt valóban, - klíma nélkül nem tudom, mit csináltunk volna - de azért nem múlt felül jelentősen egy olyan belevaló magyar nyarat (ami mint halljuk idén azért otthon is tombol)!

Talán mondhatom, hogy kedden volt ennek a csúcspontja, már reggel olyan furcsa volt minden! Fél 7-kor volt már 28 fok és furák voltak a fények is! Amikor felnéztem az égre, láttam, hogy egy dimenziókap készül megnyílni: :)

Na, ez éjszakára meg is nyílt... Olyan hajnali 3 körül arra estünk ki majdnem az ágyból, hogy a kitámasztott (!) ajtót úgy bevágta a huzat, hogy majdnem az is kiesett a tokjából. Gyorsan végigszaladtunk és mindent bezártunk, de villanyt nem kellett kapcsolni, mert a folyamatos villámlás bevilágította a lakást, a szél pedig egyre csak erősödött, az esőt vízszintesen hordta. Az ágyban összegömbölyödtünk, mert azt hittük, bármely pillanatban betörheti a szél az ablakokat. Mindenhonnan fura zajok jöttek, aztán egy idő múlva már akkor sem tudtuk volna felkapcsolni a villanyt, ha akarjuk, mert áramszünet lett. Így ment ez vagy másfél órán át, mire elcsitultak az elemek!

Reggel az utcán jól láthatók voltak a nyomok, Mangó mondta, hogy a szomszédos erkélyek is eléggé ziláltak voltak, de a fák is könnyebbek lettek jópár levéllel, valaki pedig egy sátorfélével:

Hát ha minden vihar ilyen lesz és beköszönt a "szezon", akkor az mókás lesz!