Nem, ez a bejegyzés nem az itteni kenyérről szól, hanem az én Édes Feleségemről! :)
Visszaolvasva a korábbi bejegyzéseket, rájöttem, hogy egyáltalán nem látszik az, hogy mennyi mindent tesz azért, hogy a dolgok ilyen jól menjenek! Kezdve onnan, hogy Fannit napi 24 órában ellátja, csodálatosan neveli, játszik vele, odáig, hogy tisztántartja a lakást...
Na és a bejegyzéseimben mindig csak azt emlegetem, hogy milyen halat sütöttem, vagy milyen spagettit csináltam! Márpedig méltó itt megemlékezni Mangókám konyhai remekeiről is, hiszen 90%-ban ő főz (adja a mindennapi kenyeret)! Miután ideköltöztünk, próbáltuk reprodukálni az otthoni ételeket, de például a főzelékek közül csak egy elég szűk választékot lehet megcsinálni! Nem találkoztunk még sóskával, főzni való tökkel, fejes káposztával (jó, ezt egyelőre nem is kerestük annyira), a spenótot én nem szeretem, szóval nagyjából marad a krumpli, székelykáposzta (van savanyúkáposzta konzerv a Lidl-ben) és a bab... A nagy meleg miatt az utóbbiak azért nem annyira jók, mert nehezek és elhatároztuk, hogy könnyedebb, nyárias ételeket fogunk készíteni! Itt jött a képbe az én sült lazacom is salátával, de Mangókám is alkotott nagyon finomakat ám! Íme két kedvenc, amikkel Juciékat is megvendégeltük:
A másik a kenyérmorzsás, paradicsomos, mozzarellás csirke, de annak nem találtam a recepjét (bizonyára titkos :))!
Nagyon köszönöm, kicsi Feleségem! :)
