Sajnos az időjárás "megérzi", mikor van hétvége! Most szombaton is szerettünk volt Barcelonával ismerkedni, de mikor felkeltünk, az időjárás nem így gondolta! Megint esett, aztán mire elállt nem lett volna értelme elindulni. Már kezdjük megszokni! :( Viszont kigondoltuk, hogy ha délután szép idő lesz, akkor felfedezőútra indulunk! Az egyik közeli hegytetőn van egy várrom, ami már magában is érdekesnek tűnik, ráadásul valószínűleg pazar kilátás nyílik a tengerre és a környező kisebb-nagyobb településekre. Korábban a Neten keresgéltem, hogy mi is ennek a helynek a neve és akkor már kiderült, hogy Castell de Burriac. Ilyen néven nem szerepelt az autós GPS-emben, de elvileg van címe, amit be tudtam írni és oda tudott navigálni! Délutánra szépen kisütött a napocska, felkerekedtünk hát!

Hamar odaértünk, ahova a GPS vezetett minket, de ott még messze nem volt hegytető, csak nagyjából arrafelé vezető földutak. Meg is próbálkoztunk itt felautózni, majd egy meredek résznél letettük az autót és gyalog indultunk felderíteni! Egy kanyarban megláttuk a várat, messze fenn a fejünk felett, ráadásul onnan már csak gyalogút vezetett volna felfelé. Minimum egy órásnak saccoltam volna az utat ha elindulunk (egy irányban), így letettünk róla (valószínűleg a gyerekkocsi sem lett volna megfelelő eszköz ezen az úton). Visszafelé az autóhoz azért megállapítottuk, hogy érik a medvetalp kaktuszok gyümölcse és találtunk már itt is szép kilátást!

Elhatároztuk, hogy lejjebb megyünk (mivel Cabrera de Mar központján autóztunk át) és ott sétálunk egyet. Visszaérve a civilizációba azonban megláttunk egy útjelzőtáblát, amin a Castell de Burriac állt! Elkezdtük követni a jelzett utat és hamar megint (igaz széles és egész jó minőségű) földutakon találtuk magunkat. Úgy tűnt megtaláltuk a megfelelő utat, de egy nagyobb placcon kiszálltunk és kicsit körbenéztünk, majd hazaindultunk, mert lassan eljött a fürdetésidő... Hát ez volt a mi tegnapi kis expedíciónk, ami előkészítette a várrom igazi felfedezését (tanulság, hogy legközelebb kicsit jobban elő kell készíteni a túrát és nem szabad csak a GPS-re alapozni)! Íme a helyszín, ahol megálltunk és a várrom, ahova el akar(t)unk jutni:

Ma szintén nem indultunk nagyobb útra, mert főzőcskézést terveztünk (pizzát sütöttünk). Így - kihasználva a jó időt - végre a tengerpartra ugrottunk le, ahol Fanni a homokot élvezte, én pedig a közel 1 méteres hullámokat (érdekes, hogy szél viszont nem volt)! :) Mangó nem is mert bejönni, pedig fantasztikus érzés volt lebegni, miközben a hullámok megemeltek, majd visszaejtettek! Jobb, mint egy hullámfürdő (már csak a sós víz nagyobb felhajtóereje miatt is)!